KÉKNYÚL – NAGYERDEI VÍZTORONY, MÁRCIUS 14. CSÜTÖRTÖK 19:00

Akárhogy is, kék nyulunk csak nekünk, magyaroknak van, igaz, a banda énekese amerikai és úgy hívják, hogy Andrew Hefler. Ő és az utánozhatatlan hangszínű Hammond orgonát megszólaltató Premecz Mátyás ugrik be sokaknak, ha társaságban felvetődik a Kéknyúl neve. Persze egy komplett zenekarról beszélünk, amelynek minden tagja odateszi magát. Badics Márk dobol, Matus Péter a basszusgitárt pengeti, Kováts Gergő bariton szaxofont fúj, Csókás Zsolt gitározik, Jász Andris szaxofonozik és Puskás Csaba trombitál a fent említett két úriemberen kívül.

 

A Kéknyúl rendesen kilóg a hazai mezőnyből. Már csak azzal is, hogy tagjai képzettségben, zenei tudásban jóval felülmúlják a pop-rock színtéren tevékenykedő átlag zenészeket. Joggal vetődik fel a kérdés: akkor a Kéknyúl amolyan lila ködös, elborult, fél percben hatvanhat akkordot játszó, művészkedő zenekar? Ezt egy szóval megválaszolhatjuk. Nyavalyát! A Kéknyúl zenéje úgy igényes, hogy elvontságnak nyomai sem lelhetők fel benne. Ez a vérbő, funkys, groove-os, kicsit bluesos zenei világ, ami jellemzi őket, olyan, amire önkéntelenül is beindul az ember. Hadd mutassuk meg – név nélkül - az egyik kommentet a banda közösségi oldaláról: „Tegnap jobb híján, engem vitt a párom a Muzikumbeli koncertetekre. Sosem hallottam még a zenéteket, azt sem tudtam mi fán, mezőn terem a kéknyúl. Ő sem nagyon ismert benneteket, így szűzen vártuk a csodát... és lett!!

 

 

Szerelem első hallásra! Hihetetlen profizmussal játszottatok, nem találtunk "hibát" a zenétekben, valóban öröm volt hallgatni! A következő koncertre már beavatottan megyünk, mint rajongók.” Ha van vélemény, mely magáért beszél, akkor ez az. Nem csak koncerteken találkozhatunk a nyulakkal, hiszen még 2010-ben megjelentettek egy albumot Nahát babám címmel, ezt követte 2014-ben a The Wind Plays Me, két évre rá pedig a Crowded Universe. Azóta főleg a közönséggel való élő találkozásra fektették a hangsúlyt, idén azonban újabb albummal rukkoltak ki. A 2 Much 2 Soon urbánus tánczenei korong vinyl formátumban is megjelent, remélhetőleg hoznak belőle a debreceni bulira. Egyfajta kreatív megújuláson esett át a zenekar, ezt a friss anyag is tükrözi, mind koncepcióban, mind zenei megvalósításban.

 

Azoknak, akiket már beszippantott a Kéknyúl által létrehozott zenei univerzum, kötelező eljönni a Víztoronyba. Azoknak pedig szintén akik szívesen nyitnak valami olyasmi felé, ami kuriózum, ami egy kicsit más, kicsit eltér a megszokottól. Hajrá!

 

-bigtom-