Károli-díjas debreceni professzor

Károli Gáspár-díjjal tüntették ki Imre Lászlót, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének Széchenyi-díjas professor emeritusát, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját.

Imre László az irodalomtörténet, a műfajelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és kritika területén egyaránt kimagasló életműve, valamint a magyar protestáns műveltséget érintő tudományos munkája elismeréseként kapta meg a kitüntetést.

Az okleveleket és emlékplaketteket Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára adta át kedden Budapesten a Károlyi-Csekonics palota dísztermében rendezett eseményen. 

Imre László professzor munkásságát Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke méltatta. Laudációját közösen jegyezte Győri Jánossal, a Tiszántúli Református Egyházkerület gyűjteményi igazgatójával, a díjról döntő bizottság tagjával, aki egykor Imre László tanítványa volt.

A köszöntőben elhangzott, hogy Imre László Hódmezővásárhelyen érettségizett, majd 1968-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. Végzése óta a Kossuth Lajos Tudományegyetem (majd Debreceni Egyetem) irodalmi intézetében oktatott: a 19. század magyar irodalma mellett világirodalmat és irodalomelméletet is. 1998-tól kezdve egyetemi tanár. Pályája során tanszékvezető, doktori iskolai programvezető, dékán, rektorhelyettes, majd 2003-tól 2004-ig a Debreceni Egyetem rektora volt. Rövidebb-hosszabb ideig vendégprofesszorként tevékenykedett, többek között a helsinki, a kijevi, a tartui, a szentpétervári és a kolozsvári egyetemen. 2013 óta a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktora.

A hazai irodalomtörténet-írásban egyedülállónak tekinthető három műfajmonográfiája: Arany János balladái (1988), A magyar verses regény (1990), Műfajok létformája XIX. századi epikánkban (1996). Jelentősek a 19–20. századi orosz klasszikusokról írott tanulmányai (Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij). Éles szemű kritikusként a kortárs irodalom megismertetésén is fáradozott: Rákos Sándorról monográfiát írt, elsőként méltatta Esterházy Péter prózájának jelentőségét. Tudománytörténeti írásai közül kiemelkednek a debreceni tanszéki elődeiről, Pap Károly és Barta János professzorokról készült kismonográfiái. Közreműködött több országos folyóirat szerkesztésében (Alföld, Irodalomtörténet, Protestáns Szemle). 

Imre László családi és szakmai téren is szorosan kötődik a magyar protestáns műveltséghez. Már az 1970-es évektől kísérletet tett a magyar protestáns kultúra ideológiai okokból mellőzött területeinek bemutatására. Tanulmányok írásával kezdeményezte Reményik Sándor költészetének rehabilitálását, méltatta Makkai Sándor püspök regényírói tevékenységét. E tárgykörbe tartozó újabb tanulmányait a Kálvin Kiadó adta ki 2010-ben az Új protestáns kulturális önszemlélet felé című kötetben. A protestáns műveltség kérdését irodalomelméleti és filozófiai horizont felől is szemlélő kiadvány az elmúlt másfél évszázad hazai protestáns irodalmának számos lényeges kérdését érinti. 

„Az érdek- és haszoncentrikus értékrend degeneráló hatása mellett számolnunk kell azzal, hogy a mellőzés után az előnyösebb helyzetbe kerülésnek is megvannak az emberi buktatói, nemegyszer a külső nyomásnál bomlasztóbb hatásai: az önhittség, az intolerancia. Az útmutató és a garancia a magyar protestáns kultúra legnagyobbjainak példája lehet. Mert az igazi vallásosság, az igazi értéktisztelet és felelősségérzet nem elválaszt és szembeállít, hanem összeköt és megtart, senki ellen nem irányul, és a nemzet javát szolgálja” – idézte Fekete Károly méltatása zárásaként Imre László Református hit, hitvallás és hagyomány a magyar irodalomban című esszéjét. 

A díjátadón a Debreceni Egyetemet a Bölcsészettudományi Kar (BTK) dékánja Keményfi Róbert és Fazakas Gergely, a BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója képviselte.

Az ünnepségen szintén Károli-díjat kapott Reuss András evangélikus teológus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa.

A Károli Gáspár-díjat 1997-ben alapította az akkori kulturális minisztérium, hogy elismerjék mindazok munkásságát, akik a hittudományok területén maradandót alkotva gazdagították a magyar vallásos és szellemi életet, valamint kimagasló eredményeket értek el a biblikus tudományok terén.