Gazdaváltás a fészekparazita lepkéknél

Hogyan alkalmazkodnak a fészekparazita lepkék a gazdaszervezet változásához? Erre a kérdésre keresték a választ a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének kutatói. A vizsgálat eredményeiről több nemzetközi lapban jelent meg publikáció.

A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karának biológusának vezetésével 2019-ben publikálták az addigi legátfogóbb elemzést a fészekparazita lepkék gazdaszervezet-használatáról. Tíz évig tartott a mintegy 40 tudós munkáját tartalmazó adatbázis összeállítása, amely nagymértékben hozzájárul más parazitafajok életmódjának megértéséhez is. Az Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék szakemberei a kutatás folytatásában azt vizsgálták, hogy tudnak-e ezek a lepkék gazdaszervezetet, azaz hangyafajt váltani, ha szükséges.

- A globális felmelegedés és az emberi beavatkozás nyomán folyamatosan változnak az élőhelyek, s ez igaz a hangyák esetében is. Számukra nem mindegy, hogy az adott területet miként kezelik a gazdálkodók, kaszálnak-e, legeltetnek-e, ugyanazokat az állatokat legeltetik-e folyamatosan, és még sorolhatnánk. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a gazdafaj időközben megtanulja felismerni a hernyót és megöli, így az új egyedeknek más gazdára kell átállniuk. Az élővilágban nem ritka, hogy a parazitafajok gazdát váltanak: a legismertebb fészekparazita példa erre a kakukk, amely szintén rá van kényszerítve, hogy idővel új „szülőt” keressen fiókáinak – magyarázta a hirek.unideb.hu kérdésére a kutatást vezető Tartally András.

A Természettudományi és Technológiai Kar Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének adjunktusa hozzátette: a vizsgált populációk esetében az elmúlt 15-20 év távlatában is módosultak az élőhelyek, hiszen változtak a társulások, pl. némelyik terület bebozótosodott, így adta magát a kérdés, hogy képesek-e gazdát váltani a lepkék.

- Az érintett területre, Bükkszentkereszt környékére visszatérve azt tapasztaltuk, hogy az átvizsgált fészkeknél valóban megváltozott az elérhető gazdafajok aránya a korábbiakhoz képest, és a lepkék tudtak alkalmazkodni a megváltozott gazdákhoz. Ezt erősítették meg a laboratóriumi környezetben végzett vizsgálatok is, ahol a begyűjtött fészkekből leválasztott kis kolóniákat használtuk, amelyekhez betettük a hernyókat, majd figyelemmel kísértük, hogy a hangyák miként foglalkoznak velük. Amikor egy már meglévő kolóniához költöztettünk egy erősebb kolóniát egy másik gazdafajból, akkor az a korábbi kolónia predációját követően folytatta a lepkehernyó felnevelését – ismertette a vizsgálat eredményeit Tartally András.

A kutatás eredményeiről szóló beszámolók az Insect Conservation and Diversity és az Insects magazinokban jelentek meg. Az Insect Conservation and Diversity nemzetközi folyóirat a rovarok sokféleségét és megőrzését vizsgáló kutatásokra fókuszál, a rovarok természetvédelmi vonatkozásának vezető lapja, míg az Insects egy nemzetközi, nyílt hozzáférésű rovartani folyóirat. A kutatásokat a MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja és az ÚNKP Bolyai+ Ösztöndíjai támogatták.