Csak durranjon már!

Debrecent már idejekorán azért (is) szerettem meg, mert úgy pezseg, mint egy frissen bontott pezsgő, melyben a buborékok jelentik az emberek sokaságát, az ízeket pedig a cívisváros programjai biztosítják.

A durranást – igen-igen, én mindig úgy bontok pezsgőt, hogy durranjon, nagyot szóljon, akár még a csillár is repüljön – a nyár melegében pedig sokaknak maga a Campus Fesztivál adja. Ez pedig, ránézve a felhozatalra, az idén sem lesz másként. Nagyot fog durranni, de ne szaladjunk ennyire előre. Ahogy egy-egy italon, úgy a fesztiválon is az ember azt nézi meg először, hogy mi is van benne, miből áll, mi alkotja. Húsz programhelyszín, 315 zenei produkció, 70 debreceni zenekar, számos kiegészítő program plusz még, ami majd jön. Hiszen ne legyünk önmagunkhoz szerények, kicsinyesek, a pezsgőn is az összetevők, az alkotóelemek csak mutatóba adnak valamit, aztán meg jön az ízkavalkád, amit előre nem láthatunk, nem tudhatunk. Ha valamiben, abban biztosak lehetünk, hogy ez itt is így lesz!

A nyitónap minden fesztiválon, sőt minden rendezvényen kardinális kérdés. Az első hangulati elemek, ízek alapozzák meg ugyanis az élvezetek további bonyolódását, mely majd egyszer kiteljesedik. Tudjuk, nem lehet ellőni mindent az első napon, ám mégis kell, hogy robbanjon. A Campus fesztivál első napja robbanni fog, rögtön bulizhatunk a Valmarral, mely már tavaly is belopta magát kicsik és nagyok szívébe a Nagyerdő kellős közepén. Aztán az ország egyik legismertebb mentora mondja majd el, hogy milyenek is a „sportszelet fenekű lányok”, hogy aztán Bagossyékkal igyunk minderre bort.

A szervezők persze már a szerdai nap kapcsán is gondoltak a rockerekre, a retrót szeretőkre, azokra, akik elektronikus zenére vágynak, de az abszolút hazai, debreceni zenét kedvelőkre is. Mondhatni, aki ebben az élményforgatagban nem találja meg a kedvére valót, az nem is akarja. De lesz Dumaszínház és az abszolút megosztó személyiségnek számító Járai Márk is elmélkedik majd nekünk.

Kár lenne mindenkit külön-külön leírni, bemutatni, hisz olyan neves előadók lépnek fel ismét a cívisvárosban, akik akár egy-egy külön cikket is megérnének, egy biztos, nem vicc, hogy nullától százéves korig mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző kikapcsolódást már a fesztivál első napján is, csak győzzünk rohangálni egyik színpadtól a másikig. Az árak meggyőzőek a mai világ elvetemültségéhez képest, már csak durrannia kell azoknak az italos üvegeknek, ahogy a fesztiválnak is. Fog is, de ez rajtunk is múlik, ahogy pedig olykor-olykor egy-egy nagyobb meccs előtt hirdetik, hogy mindenki a stadionba, hát most, mindenki a fesztiválra, hadd szóljon!

_{Palánki István}