Kenderesi Tamás

Olimpiai bronz, valamint európai bajnoki ezüst- és bronzérmes, ifjúsági olimpiai bajnok magyar úszó, Kenderesi Tamás a riói olimpián 2016-ban 200 méter pillangón bronzérmet szerzett, majd a sajtburesz utáni vágyakozásával mindenki szívébe bekerült.

Bonyhádról mennyire volt nehéz a medencéig eljutni? Nagyon rosszcsont gyerek voltál, és bedobtak a hideg vízbe?

Én alapból Aparhantról származom, ami egyébként Bonyhád mellett van, és mindenképpen meg akartam tanulni úszni, meg anyáéknál is az volt az első gondolat, hogy tanuljak meg. Minden évben előfordul, hogy nagyon sokan belefulladnak a Balatonba, a nyílt vizekbe, úgyhogy ezt kikerülve én is elkezdtem tanulni. Először Bonyhádra mentem, és ott mondták, hogy még túl fiatal vagyok.

Hány éves korodban volt?

Azt hiszem, három vagy négy évesen, és azt mondták, hogy majd jöjjek vissza jövőre, de én mindenáron úszni akartam anyáék elmondása szerint, és így alakult az, hogy Pécsre mentünk, és ott is ragadtam. Nagyon jó volt az oktatóm, nagyon megszerettette velem az úszást, Mészáros Andornak hívják. Ott indultam el egy úton, onnan pedig 8-10 éves koromtól már versenyúszó voltam.

Gyorsan jött a siker? Hamar meglátták azt, hogy tényleg tehetséges vagy, és nem csak próbálkozol? Erre hogyan emlékszel vissza?

Nagyon nem jött hirtelen. Kicsit rossz is volt, de nem éreztem azt, hogy nekem sietnem kéne, és hogy minél előbb országos bajnok kellene, hogy legyek. Anyáék se erőltették rám, ez szerintem nagyon fontos és sajnos ritkaság manapság. Nagyon sokszor látom azt, hogy a szülők nagyon türelmetlenek a gyerekkel, így a gyerek is az, és van rajtuk egy nagy nyomás. Nálam abszolút nem volt, és nagyon jó is, hogy így alakult. Nagyjából 15 éves koromig nem is voltam benne a top 20-ban, de akkor volt egy nagy ugrás, amikor a középiskolában már stabilan napi kétszer edzettem, és kétszer lettem második a korosztályos bajnokságon, és onnantól kezdve már kezdett beindulni az egész.

A napi két edzés mellett volt időd a haverokkal lógni? Nem vette el a klasszikus értelemben vett gyerekkort?

Volt egy váltás, de én alapból sosem voltam csapatokba verődött srác. Kicsit kívülálló voltam, így is elég sok dologból kimaradtam, úgyhogy ez inkább a sport szempontjából volt fontos. Effektíve többet nem vett el a magánéletemből.

Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy az úszókkal haverkodtál, maga az osztályod is már sportoló közeg volt?

Nem volt sportoló közeg, de elfogadták azt, hogy én sportolok, emellett nagyon jó úszócsapatom volt, nagyon tudtuk egymást erősíteni. Most már viszont én vagyok a rangidős. Úgyhogy ez egy érdekes helyzet.

Sok baleset ért téged, illetve volt egy nagy betegség. Ez adta a nagy pofonokat neked?

Ezek nagy pofonok voltak, de nagyon megráztam magam. A szüleim sokat segítettek ebben, és sokkal erősebben tértem vissza, mint amilyen voltam. Úgyhogy jól vettem ezeket az akadályokat.

Nevezetesen a mononukleózis volt az egyik legnagyobb pofon. Egyértelmű volt, hogy vissza kell térni az élsportba?

Igen, hát a kazanyi vb-ről csúsztam le akkor. Emlékszem, amikor tévéből néztem, és nagyon nagy hiányérzetem volt, mert akkor már voltam olyan formában, hogy szinte biztos lett volna a döntő szereplés. Érdekes érzés volt, de utána egész jól összekaptam magam. Nálam csak annyi volt, hogy nem bírtam edzeni, mert nagyon gyenge voltam, de utána, amikor elmúlt, akkor minden rendben volt.

Ki volt a favorit, akit mindig néztél a tévében? Cseh Laci volt, vagy Michael Phelps?

Nekem mindig Michael Phelps volt az, akire felnéztem. De persze Cseh Laci is hihetetlen volt Kazanyban is. Nálam az abszolút favorit, az Phelps.

Benned volt az az érzés, hogy ha ő ott van, akkor megint elveszi előled az érmet, vagy, hogy le kell győzni ezt az embert?

Sosem volt az az érzés bennem, hogy ő elvesz előlem egy helyet. Bennem mindig az volt, hogyha egyszer lesz lehetőségem, akkor annyiszor előzzem meg, ahányszor csak tudom. Ez így is alakult az olimpián.

Egy fiatal srácnak a riói olimpia ad egy nagy mellényt. Meg akartad mutatni az országnak, a szüleidnek, az edzőidnek az elképesztő tehetséget, vagy nem hajtottál direkt az éremre?

Legbelül éreztem, hogy ez jó lesz, de éremre egyáltalán nem számítottam. Az előfutamban tényleg úgy gondoltam, hogy le kell tegyem a névjegyemet. A középdöntőben pedig akartam egy nagyon jó versenyt, nagyon jól felépítettem és a végén meg tudtam előzni a Phelps-t. Háromszor sikerült úgy, hogy közvetlen egymás mellett úsztunk. De igen, ugyanakkor meg akartam mutatni mindenkinek, hogy igazából mit tudok, de jobban sikerült, mint terveztem, mert fél évvel előtte műtötték a térdemet, és egy nagyon komoly rehabilitáción kellett átesnem. Épp ezért is lepett meg, hogy ilyen jól ment.

Ez a gyerekkori álom beteljesülése volt, Michael Phelps-t legyőzni. Ez volt a nagyobb eredmény, vagy az, hogy ott lóg az érem a nyakadban?

Én nem tartom ezt így, hogy legyőztem a Phelps-t. De nem győztem le, mert a döntőben kell legyőzni valakit. Ez nagyon fontos. Nyilván mondják, hogy nagyjából senki nem tudta megelőzni egyik etapban sem, és hogy ezt mennyire becsülni kell. Becsülöm is egyébként, de a győzelem az más kategória nálam.

Kaptál tőle vállveregetést? Felfigyelt rád, hogy valaki pályázik az eredményeimre?

Abszolút. Ez nagyon jól esett, mert tényleg kiskorom óta néztem a videóit. Ő kérdezte tőlem, hogy hogy ment, meg hogy milyen volt az utolsó ötven, meg csináltunk fényképet, úgyhogy nagyon-nagyon jól esett az, hogy nyitott felém, mert nem mindenki felé nyit, ahogy hallottam.

Egy ilyen éremmel bőven benne vagy az úszósport krémjében. Ezt a többi úszók között már érezted, hogy ez egy pozitív dolog? Milyen nálatok ez a fajta versenyzői közeg?

A magyar felfogás kicsit érdekes. Ahogy látom a nemzetközi csapatokat, ott tényleg őszintén szurkolnak. Magyarországon egy kicsit megvan az irigység, de a végén úgyis kijön a csapategység. Ez nagyon fura egyébként, de már beleszoktam. De persze mindenki gratulál mindenkinek, és jó ez így.

Ne menjünk el amellett, hogy neked az éremmel járó pénz helyett egy sajtburesz járt a fejedben.

Megmondom őszintén, a Mekis sajtburgert nem szeretem, mert az nagyon gagyi, és le is szóltam a céget, hozzám se szóltak, de nem sértődtem meg. Az olimpiának a fő szponzora az a McDonald's és az olimpián van egy kihelyezett éttermük és korlátlanul lehet rendelni bármit, és bármennyit. Szóval, hogyha azt mondod, hogy kérsz ötven Big Macet, akkor kiadják az ötven Big Macet. A csapattársak a szám előtt zabálták a Mekis kaját, én meg nem akartam ilyenekkel elrontani a szereplésemet. Legalábbis hittem abban, hogy egy kicsit jobb lesz, hogy ezt kihagyom. És már nagyon vártam, hogy úszás után mehetek, és kihasználhatom. Meg hát rohadt éhes voltam.

És akkor jött a riporter, és elmondtad, hogy ennél egy sajtbureszt.

Igen, igen. Nagyon rosszul voltam az úszás után. Nagyon legyengültem, leesett a cukrom vagy nem tudom, ájuldoztam, leültem a székre eredményhirdetés előtt, és mondtam, hogy vizet, vizet, ki volt száradva a szám.

Ritkán lehet veled találkozni Budapesten. Te vidéken maradtál, Pécsen. Ritka, amikor valaki nem vágyik fel Budapestre, egy ilyen státuszban. Hogyhogy nem vágytál a fővárosba? Elég neked a pécsi nyüzsgés?

Én nagyon szeretem Pécset, a családom is ott van, a barátaim is ott vannak, a barátnőm is ott van. Sajnos nincsen olyan modern medencénk, de a célnak megfelel, a vízfelület nem olyan nagy, de én így is fel tudtam készülni. Nyilván nagy a kontraszt, mert látom azt, hogy a Duna Arénában, meg nagyon sok új uszodában, az országban hogyan készülnek, milyen körülmények között. Most már van egy ilyen hiányérzetem, de ezen kívül minden rendben van.

Ez számított a tokiói szereplés szempontjából, vagy a covid mindent felülírt és mindent elrontott?

A covid is beleszólt, persze, de alapvetően az edzőtáborokkal ki lehet ekézni ezeket a dolgokat. Nem panaszkodom, tényleg nem olyan nagy szintű a különbség, de amikor itt a vb-n, a Duna Arénába belépek, akkor belegondolok, hogy a többiek itt készülnek, de nem fognám erre, hogy ezért lettem negyedik, hétszázaddal.

Ami egyébként egy nagyon szép eredmény. Neked csalódás volt, hogy éppen nem lett meg egy újabb érem?

Mondják, hogy nagyon szép eredmény, egyébként lehet, hogy ez így is van, de annak, aki úgy érzi, hogy többre hivatott, mint például én vagy a Bogi, és abban a pillanatban kijárt volna az érem, sosem lehetünk elégedettek szerintem. És én sose leszek az.

Kapás Bogi elmondta nekem egy interjúban, hogy azóta is pszichológus segít neki ezt feldolgozni. Nálad ez hogy nézett ki?

A pszichológus segítsége ugyanúgy megvan. Én nem tudom, ezt mikor fogom földolgozni. Például tegnap is megakadt a szemem azon, hogy valaki 11 századdal lett negyedik, és láttam azt a visszajátszást, azt a különbséget, szóval én ezt még mindig nem engedtem el, de lehet, hogy nem is fogom, nem tudom.

Amikor Pécsen megfordulsz, akkor tényleg még mindenki visszafordul utánad? Érzed ezt az elképesztő nagy szeretetet, csak elfelejtett még díszpolgári címet adni az önkormányzat?

Nekem elég az, hogy Aparhant díszpolgára vagyok. Rió után kaptam, és tényleg nagy megtiszteltetés. Nem vagyok én annyira híres Pécsen, megismernek, de nincs is rá ennyire igényem. Jól van ez így igazából. Jó érzés egyébként, hogyha valaki rám köszön, vagy csak annyit mond, hogy hajrá, vagy ilyesmi, az mindig földobja a napomat.

Mik a távlati célok? Meddig lehet csinálni? Egyszer csak beállsz ingatlanügynöknek?

Nem, ingatlanügynök nem leszek, az biztos. Nem azért, mert annyira elítélem, vagy ilyesmi, nem annyira az enyém. Versenyzek, felkészülök az elkövetkezendő versenyekre, Párizsig mindenféleképpen szeretném csinálni és ott szeretnék egy revansot venni az érem miatt. Úgyhogy az nagyon nagy célom, hogyha az meglesz, akkor szinte biztos, hogy folytatom.

Amellett se menjünk el, hogy az egyik testvéred is úszik, neki te vagy a minta, látjátok benne ugyanazt a géneket, mint benned?

Igen, ő már nem úszik egyébként. Az elmúlt, nem is tudom, mikor hagyta abba. Kb három vagy négy éve. Neki egy kicsit kacifántos volt az élete. Most apánál dolgozik, egy forgácsoló vállalkozásuk van. Azt mondta, hogy most ez így jó, vett egy autót, bütyköli, meg ilyenek. Úgyhogy most ő elvan ezzel. Hogyha folytatja, akkor konkrétan engem kellene, hogy kiüssön.