Tirpák Zsolt

Az FM90 Campus Rádió Városi Élet című magazinműsorának vendége volt Tirpák Zsolt a Debreceni Szakképzési Centrum kancellárja.

A tavalyi évben még nem volt tapasztalat a vizsgák és az érettségi szervezését illetően. Most viszont eltelt egy év, talán mondhatjuk, hogy sokkal nehezebb a helyzet, mint amilyen akkor volt, viszont most már van tapasztalat. Milyen tervek vannak jelenleg, mit lehet tudni a szervezésről?

Tirpák Zsolt: Meg tudom erősíteni, hogy most nagyon sokat segít a tapasztalat, végtelen sokat. Valóban egy nagyon nehéz év mögött vagyunk. Szakmailag is, hiszen az elmúlt évnek az utolsó szakaszában zajlott online térben a felkészülés, és azt követően pedig a vizsgára való jelentkezés és vizsgáztatás. Most viszont az egész tanév a covid-járványhoz való alkalmazkodásról szólt. Már szeptemberben is hibrid oktatással indultunk, ami azt jelentette, hogy a diákközösségek fele az intézményben, másik fele otthonról tanult, és hetenkénti váltás valósult meg. Ez november 11-e után tovább szűkült, ezt követően már csak a gyakorlati foglalkozásokat lehetett jelenléti oktatásban megvalósítani. Igyekeztünk alkalmazkodni, tömbösíteni, átrendezni a gyakorlatokat, bízván abban, hogy az év második felében majd több lehetőségünk lesz, így gyakorlatilag a kollégák emberfeletti módon szervezték, hogy gördülékeny és jó legyen a gyakorlati képzés. Az elméleti pedig természetesen az online térben zajlott. Nagyon nagy köszönet illeti az oktató kollégákat, mert valóban rendkívül sokat tettek annak érdekében, hogy támogassák a gyerekek fejlődését. Aztán március 8-a ismét határkő volt, hiszen most már a gyakorlati foglalkozások jelenléti megszervezésére sincs lehetőség. Nagyon bölcs döntés született, de a középiskolában és a szakképzésben ilyenkor kezdődik a nagyüzem, azaz számot kell adni a tudásról, úgyhogy kellő várakozással és nyilván az online térben való aktív munkával zajlik ez az időszak, hiszen készülünk a szakmai vizsgákra, készülünk az érettségikre, illetve már februárban is volt egy sikeresen lebonyolított vizsgaidőszak a szakképzésben, hiszen vannak olyan diákok, akik úgynevezett mellékszakképesítést, vagy keresztfélévet választanak. Több száz diák számára február, március eleje volt a vizsgaidőszak. Nagyon szerencsések voltunk, mert március 8-ig nagyjából le is zajlottak ezek a vizsgák. Készülünk, készülnek a kollégák és természetesen készülnek a diákjaink is arra, hogy ugyanúgy valósítsuk meg az érettségit, mint ahogy az a jogszabályban meg van fogalmazva. Bízunk benne, hogy egy kicsit oldódik az egészségügyi környezet, és a készülés nem lesz hiábavaló. Azért még jó lenne, ha lehetőség nyílna egy kis jelenléti képzésre, de egyébként az elméleti képzés nagyon gördülékenyen és nagyon kiegyensúlyozottan elindult. A Debreceni Szakképzési Centrum amellett, hogy száz diákot fog érettségiztetni, mondhatom, hogy több ezer diák pedig szakmai vizsgát is fog szerezni. Mindezzel párhuzamosan pedig szoros együttműködésben a kormányhivatallal, sor kerül majd az emelt szintű érettségik lebonyolítására is. Mi már a szóbelire is előkészítettük az infrastrukturális készülést, hiszen amellett, hogy folyamatosan fertőtlenítünk, a szóbeli vizsgabizottságok elé plexi paravánt fogunk gyártani az iskoláink, karbantartók, illetve műszaki személyzet segítségével és próbáljuk majd óvni az egészségét a vizsgabizottságnak és természetesen a gyerekeknek is, mindenkinek, aki jelen lesz.

Azon gondolkodtam, hogy vajon kinek nehezebb a helyzete. Annak a diáknak, aki a tavalyi évben még tudott hagyományos módon tanulni, aztán a következő félévben át kellett állnia, és az egy teljesen új és ismeretlen környezet volt akkor, vagy most annak nehezebb, aki gyakorlatilag szinte egyáltalán nem is tudott személyes jelenléttel részt venni az oktatásban?

Tirpák Zsolt: Ez nagyon izgalmas kérdés, nekem is föl szokott merülni, a kollégákkal történő beszélgetés során is gyakran napirendre kerül. Az én személyes megítélésem szerint talán könnyebb a dolguk azoknak, akik most fognak vizsgázni, hiszen tavaly oly hirtelen jött és oly gyorsan, szinten napról napra próbáltunk alkalmazkodni a helyzethez, ez lélektanilag nagy nyomás volt. Ma már azért nagyon sok mindent tudunk a vírusról, és kellő tapasztalat, rutin alakult ki a vizsgáztatás és a maszkviselet, az egymásra figyelés, a fertőtlenítés terén. Az intézményes kultúra a mindennapok részévé, rendszerré vált a vizsgáztatásban. Illetve egy évvel ezelőtt a tanulók felkészülését illetően mindenki bizonytalan volt, mindenki kereste a helyét. Ma már lélektanilag és szakmailag is hozzá tudunk szocializálódni ehhez a környezethez. Mindent meg lehet szokni, és mindenre rá lehet hangolódni, ha kellő idő van és némi lelki nyugalom. Én azt gondolom, hogy a mostani diákoknak egy picit könnyebb, bár az egy évvel ezelőtti tanulók tovább lehettek jelenlétiben, most viszont már az online felkészítési módszerek is kifinomultabbak. Úgyhogy én nagyon pozitívan és nagy várakozással tekintek a vizsgaidőszakra, és azt látom, hogy lélektanilag nagyon jól edzett az oktatói közösség, és ez a generáció bizony remekül tud alkalmazkodni, de mondhatjuk, hogy meg is volt rá az alkalom, hogy hozzászokjunk ehhez a kritikus helyzethez. Tehát mindenképpen azt gondolom, hogy a diákjaink ügyesen és szépen fel fognak tudni készülni.

Az is kérdés volt a tavalyi évben, hogy hányan mondják vissza az érettségit. Vajon ebben az évben kell-e azzal számolni, hogy kevesebben szeretnének érettségizni, mint amennyien egyébként hagyományos körülmények között vizsgáztak volna?

Tirpák Zsolt: Ezt a kérdést még nem érzékeljük a közösségünkön belül, nincs napirenden ez a fajta bizonytalanság, és megint csak visszatérek az előzőhöz, hogy van már tapasztalat. Nyilván mindenki látja, hogy egy évvel ezelőtt meg lehetett valósítani a vizsgákat. Ha visszatekintünk az országos statisztikára, látjuk, hogy kevesebb volt a megbetegedés, töredéke a mostanihoz képest. Egy picit visszautalok a tavalyi év őszére is, amikor több száz diák vizsgázott a Szakképzési Centrumon belül, mind szakmai vizsga, mind pedig érettségi tekintetében. Tavaly eleinte még mindenki kereste a helyét, és bizonytalan volt, hogy úristen, akkor most érettségizzek, vagy ne érettségizzek, de aztán elenyésző kisebbség volt, aki nem jött el, a többség határozottan azt mondta, hogy teljesítenünk kell. Azt gondolom, hogy ez a kérdés most nem igazán lesz napirenden, viszont most a megbetegedések száma lényegesen magasabb. Ily módon esetleg az kerülhet napirendre, hogy kik azok a gyerekek, akik betegség vagy karantén miatt nem tudnak megjelenni. Ez mindenképpen kérdés lesz majd, de úgy gondolom, hogy akik egészségügyileg jól vannak, meglesz bennük a szándék, és fel sem merül a kérdés, hogy vizsgázzon, vagy ne, hiszen ebben is van már egy jó gyakorlat, továbbhaladás, a felsőoktatásba való lépés, és egyáltalán a jövő tekintetében az, hogy teljesíteni kell, ami ki van jelölve.

Beszélgettünk korábban arról is, hogy azért a közösség már nagyon hiányzik a gyerekeknek. Önök mennyire tapasztalják azt, hogy hiányzik nekik a társaság, hogy hiányzik nekik az iskolai lét?

Tirpák Zsolt: Szakmailag azt mondtam, hogy a tanárkollégák fölkészültek, és fölkészítették a gyerekeket a szakmai munkára, és megvannak az online tér csatornái, megvan az otthoni tanulásnak a kultúrája, de azt is mondom, hogy van valami, amit nem lehet pótolni, ez pedig a szocializáció. Különösen a kezdő évfolyamok és különösen a záró évfolyamok nagyon kritikusak ebből a szempontból. Itt meg tudom erősíteni tanulóktól, kollégáktól való folyamatos visszajelzést, hogy nagyon hiányzik a gyerekeknek, jó iskolába járni. Ugye a hétköznapokban, békeidőkben mindig elhangzik, hogy „ó, miért kell iskolába menni?”. Még az is előfordul, hogy nem megyünk vagy ellógunk egy-egy órát. Most viszont egyöntetűen azt mondják a gyerekek, hogy hiányzik az iskola, mert ugye közösségi emberek vagyunk és a szocializáció nagyon fontos. Kimondhatjuk, hogy a ma kilencedikesei nem töltöttek együtt három hetet. Az osztálytársak gyakorlatilag nem ismerik egymást, és nincs közösségi élményük. Nyilván a virtuális világ más. Ha valami nagyon hiányzik, akkor az a közösségi élmény és szocializáció, ami nyilván nem pótolható az online térben. Hasonló a nehézség a végzős tanulóknál, hiszen egy 12-es vagy 13-os diákunk méltó módon zárná le a tanulmányait, gondolok itt a szalagtűzőre, ballagásra, ünnepségekre, találkozásokra, de ezek sajnos mind-mind elvesztek most, nehezen pótolható közösségi lélektani élmények, mindenképpen olyan dolgok, amit nem tudunk visszaadni a gyerekeknek, és ezt nyilván majd nehéz lesz a jövőben pótolni. A kilencedikeseknek még van alkalmuk. A tizenkettedikeseknek már kevéssé lesz alkalmunk, hogy adjunk nekik, amit még adhattunk volna itt az utolsó tanévben.

Nagyon sok olyan infrastrukturális fejlesztést terveztek már erre az évre, illetve a tavalyi évre is, ami pont a járvány időszakát is érintette. Kancellár úr, ezek közül sikerült megvalósítani mindent, amit elterveztek? Vagy szelektálni kellett.

Tirpák Zsolt: A járványhelyzet mindent lassított, de nem vett le a napirendről. Augusztusban befejeztük a Péchy külső felújítását és energetikai korszerűsítését, és egy tanműhely korszerűsítést valósítottunk meg. Szépen lezajlott, és ha valaki a Varga utcán sétál, akkor azt láthatja, hogy ez egy gyönyörű építőipari technikum, ami szépíti és erősíti a várost, nemcsak tartalmában, hanem küllemében. Ha elmegyünk a Kereskedelmihez, akkor viszont azt látjuk, hogy ott is befejeződött a nyílászáró csere, szigetelés, illetve most már a napkollektorok felhelyezése zajlik. Ha pedig tovább sétálunk, akkor azt tudjuk mondani, hogy rövidesen az Irinyi energetikai felújítása is a fizikai megvalósítás keretében zajlik. Itt van egy kis csúszás, azt szerettük volna, hogyha már kora tavasz vagy az ősz folyamán elkezdődik a korszerűsítés, de mindenképpen azt tervezzük, hogy a 2021-es tanév kezdetére itt is megvalósul a nyílászárók cseréje és az energetikai felújítás. Az egyik legnagyobb korszerűsítésünk és beruházásunk viszont, az a járműipari központtal a Mechwart Kollégium építése, a Mechwart felújítása, a Brassai felújítása és a Beregszászi fejlesztése, folytatása, hiszen ott a nyílászáró, az energetikai felújítás, a város és a Szakképzési Centrum együttműködésével valósult meg. A járműipari beruházás most abba a szakaszba lépett, hogy a tervezők kiválasztásra kerültek közbeszerzés útján, most készítik azokat a látványterveket, illetve tervezési dokumentumokat, amely alapján rövidesen elkezdődik a kivitelezés, tehát haladunk előre, és megújított, megújult intézményi környezetben folytathatják a diákok tanulmányaikat, illetve jöhetnek vissza. Az iskolák üresek, hiszen a tanulók otthonról tanulnak, az oktatók pedig otthonról oktatnak, ezért egy kicsit most nagyobb intenzitással tudnak évközben dolgozni a karbantartó munkatársaink. Az intézményekben, ahol festeni kell, ahol javítani kell, ahol egy kicsit szebbé kell varázsolni az intézményi környezetet, ott dolgozhatnak a kollégák. Az egészségügyi előírásokat betartva, de azt gondolom, hogy ha egy kolléga egy teremben dolgozik, akkor ott nem lehet probléma. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy van némi lassulás, mint minden területen, de a fejlődés töretlen, és a szakképzésben igyekszünk megfelelni a közösségi elvárásoknak.

Stratégiai együttműködési megállapodást kötött október 14-én a Debreceni Szakképzési Centrum és a Manz Hungary Gépgyártó Kft. A szerződéssel a felek tovább erősítik a már meglévő együttműködésüket a szakképzés terén.

Lehet tervezni ebben az időszakban?

Tirpák Zsolt: Mindenképpen. Tervezési időszakban vagyunk, és nem törhet meg bennünket a válság. A gazdaságban is a pangó időszak vagy nehezebb időszak pont arra jó alkalom, hogy amikor lehetőség nyílik rá, akkor annál lendületesebben tudjunk fejlődni és fejleszteni. Mi is ezt tesszük, mind szakmailag, mind pedig infrastrukturálisan. A Szakképzési Centrumban is, ezekben a napokban, a 2027-ig tartó '21-'27-es EU-s költségvetésnek megfelelő fejlesztési programokat tervezzük. Illetve nem tört meg a lendület abban sem, hogy a város gazdasági szereplői, nagyvállalatok, kkv-k is folyamatosan keresnek bennünket, és folyamatosan egyeztetünk az igényeikről, és szeretném jelezni, hogy az ágazati képzőközpontok kialakításának időszakában vagyunk, ahol cégekkel együttműködve hozunk létre olyan modern képzési központokat, fejlesztési központokat, amely alapján azt tudjuk mondani, hogy tényleg a XXI. századi gyakorlati képzési színvonalat tudjuk megvalósítani. Független vizsgaközpont kialakításán dolgozunk, ami nyilván azt eredményezi, hogy a régióban a Debreceni Szakképzési Centrum fogja majd azokat a vizsgáztatási folyamatokat lebonyolítani, ami 2021-től minden szakma megszerzésének feltétele lesz. Tehát mindenképpen aktív a tervezőasztalunk, és nyilván várjuk a pillanatot, amikor ez a tervezés és ez az aktív felkészülési időszak már a mindennapok életének része lesz. Úgyhogy nem csüggedünk, készülünk a jövőre, és bízunk benne, hogy ha egy év múlva már beszélünk, akkor a vírushelyzet már történelmi múlttal süllyed.

A '21-'27-es időszakot említette kancellár úr, erről lehet egy kis információt, valami közelebbi információt, tervet hallani?

Tirpák Zsolt: Ezek még a szakmai egyeztetés szakaszában vannak. Azt tudom mondani, hogy valamennyi intézményünket érintő infrastrukturális és szakmai megújulást tervezünk, és ami nagyon fontos számunkra, hogy szeretnénk még szorosabb együttműködést kialakítani az egyetemmel és a cégekkel. Rövidesen fogunk majd egy tájékoztatást tartani erről, viszont még annyira a szakmai egyeztetés szakaszában van, hogy ezt még most nem részletezném, hiszen a partnerekkel együtt szeretnénk ezt majd bejelenteni.

Gyakorlatilag a szakképzés átalakításának idejére csöppen a COVID-járvány. Jóformán ez a kettő egy évre esett. Ha csak a szakmai részt nézem, akkor mennyire nehezítette meg vagy akadályozta, vagy éppen nem érintette a járvány magának az átalakításnak a folyamatát?

Tirpák Zsolt: Az átalakítás folyamata, a tartalmi megújulás a tanév kezdetével indult el. Nem torpantunk meg. Ha visszatekintünk, akkor a 2020-as év gazdaságilag is egy rendkívül nehéz év volt, és a szakképzés átalakításának része volt, hogy az oktatók új életpályába lépnek, pedagógus helyett oktatók, és új bérrendezés kerül megfogalmazásra. Ebből a megfogalmazásból valóság lett. 2020. június 1-jétől a Munka Törvénykönyve alatt tevékenykednek oktatóink és egy jelentős béremelés valósult meg, tehát nem torpant meg. A gazdaság ugyan nehéz helyzetben volt, ennek ellenére a szakképzés irányába tett ígéretek, jogalkotói szándékok realizálódtak, tehát a kulcsszereplői új életpályában, új anyagi lehetőségekre tudtak lépni. A szakmai keretek, az új tantervek, a képzési és kimeneti követelmények és a szakmai programok szintén megvalósultak, és azt gondolom, hogy talán az egyik legérdekesebb és leglátványosabb fokmérője a töretlen átalakulásnak, hogy a szakképzés iránti igény és kereslet az idei évben új lendületet vett. Tovább nőtt azoknak a száma, akik szakképzésre szeretnének jelentkezni. Most zárultak le nemrég a jelentkezési határidők, most pedig rövidesen már áprilisban nyilvánosságra kerül az is, hogy kik nyertek fölvételt, de biztosan elmondható, hogy minden korábbit felülmúló tanulói létszám tisztelt meg bennünket azzal, hogy a szakképzést választja. Ilyen még nem volt, hogy minden iskolában növekedést tapasztaltunk. Korábban voltak olyan iskolák, amik nagyon elhúztak, voltak olyan iskolák, ahol kevéssé, és volt, ahol visszaesés volt az elmúlt időszakban, most viszont minden iskola önmagához képest is több jelentkezőt tudhat magáénak. Pedig ez egy nagy kihívás volt, hiszen a nyolcadikos gyerekek felé, osztályfőnökeik felé, szülők felé csak az online téren keresztül tudtuk megüzenni a szakképzés új lehetőségeit, az új ösztöndíjrendszert, az elhelyezkedési lehetőséget. Látjuk, hogy óriási elhelyezkedési lehetőség van Debrecenben, mert a gazdasági szereplők folyamatosan hívják és várják az új szakembereket. Természetesen voltak aggodalmaink, hiszen bejáratott rendje volt a kiállításainknak, a nyílt napjainknak, a különböző szakmai fórumainknak, osztályfőnöki óráknak és szülői fórumoknak. Ezek most nem voltak. Az online térben azonban igyekeztünk nagyon aktívak lenni, és mindennek eredményeként odajutottunk, hogy valóban növekedés van, és a szakképzés átalakulása nemcsak az érintett diákok körében és oktatók körében valósult meg, hanem a leendő diákok is megértették, hogy az új szakképzési lehetőség, új szakképzési rendszer egy lehetőséget hoz. Továbbá nagy lehetőség az is, hogy elindul majd okleveles technikus képzés, amelyet a Debreceni Egyetemmel együttműködve fogunk megvalósítani.

2019-től stratégiai együttműködési megállapodás az National Instruments Hungary Kft-vel

Mik a sláger szakmák? Most hova jelentkeztek a legtöbben?

Tirpák Zsolt: Mondhatom azt, hogy Debrecenben és a régióban is nagyon értő fülek vannak, és hangsúlyozom, hogy a régióban, mert továbbra is érvényes az a tendencia, hogy Debrecenen túl egyre nagyobb régiónk van, és egyre többen jönnek messze Debrecenből. Látják, hogy a városban milyen a gazdasági környezet, ezért hogyha a város gazdasági környezetét szemügyre vesszük és a prosperáló fellendülő ipari ágazatokat nézzük, azt leképezi a szakképzés iránti igény is, így az informatika, a járműipar, gépészet iránti kereslet kiemelkedő, de azt tudom mondani, hogy bizony igen nagyon nagy létszámban jelentkeztek a közgazdaság területére is, és egy kicsit meglepő, és mindjárt mondom is, hogy miért meglepő, a turizmus iránti és a vendéglátás iránti növekedett igény. Most sajnos azt látjuk, hogy aki a turizmusban vagy vendéglátásban tölti a hétköznapjait, annak nagyon nehéz. Legyen alkalmazott, vagy legyen vállalkozó. Viszont hosszútávon gondolkodnak a város polgárai, diákjai, szülői, és ha túllépünk a válságon, akkor egy ilyen nagyvárosban, mint Debrecenben, ahol ilyen pezsgő gazdasági környezet van, bizony a turisztikának és a vendéglátóiparnak nagy jövője és lehetősége van. Ezek azok a népszerű ágazatok, amelyek nagyon kelendőek voltak. Annyi még örömteli és szintén egy mélypontot zárt le, az az építőiparnak a növekedése. Az építőipar területén a technikusi képzés eddig is már elindult egy növekedési pályán, hiszen a Péchyben a négy osztály helyett hat osztályt indítottunk már most, de ahol a szakképző iskolai szintű építőipari képzések zajlanak, ott is egyre több diák érzi azt, hogy építőipari szakmát tanulni jövőt jelent. A kulcs kérdésére a válasz, hogy mindenképpen azt látjuk, hogy a szakképzés átalakítása zavartalanul megvalósult, és ez nemcsak az intézmény keretein belül történt meg, nemcsak a dokumentumok és az új szakmai környezet kialakítása valósult meg, hanem a társadalmi környezet is megértette, hogy egy megújult szakképzésbe érdemes jelentkezni vagy beiratni a gyermeket.

Mennyien szeretnék átképezni magukat, mi a tapasztalat? Arra a bizonyos szakképzési részre gondolok, ami már a felnőtteknek szól, ahol már vannak alapképzettségek, de lehetőség van arra, hogy valaki akár hobbi céllal, akár pedig egy új munkát választva is átképezze magát.

Tirpák Zsolt: Itt is nagy nyitottságot találunk. Nagyon nagy számban jelentkeznek a felnőttek is, töretlen a felnőttek igénye és érdeklődése a szakmák iránt. Jelentős szerepe van továbbra is a hobbi szakmáknak. Érzékelünk egy erőteljes növekedést azon a területen, amely szintén a város gazdasági igényeihez illeszkedik, ahol most legnagyobb létszámban vesznek föl új munkaerőt. A gépészet területén, informatika területén, járműipar területén, mechatronika területén egyre többen érzik azt, hogy második szakmát, vagy éppen harmadik szakmát, vagy magasabb szintű elsajátítást vállalnak, illetve az építőipar területén szintén jellemző. Különösen most az építőipar növekedésével, hiszen nagyon sok család döntött úgy, hogy megfelelő támogatásokat igénybe vesznek ahhoz, hogy építkezzenek, fejlesszenek. Ehhez növekvő szakemberekre van szükség, és egyre többen úgy érzik, hogyha jó kőművesek, akkor jó burkolók is lehetnek, vagy már éppen burkoltak, és burkolnak a mindennapokban, de nincs papírjuk, vagy egy jól forgácsoló CNC-s szakember lehet, hogyha megtanul hegeszteni, vagy megtanult már, csak még nem volt papírja, tehát ilyen irányúak az érdeklődések nagy számban. És ami öröm számunkra, hogy a felnőttek sem riadnak vissza az online oktatástól. Nagyon komoly felelősségünk van a normál munkaélet visszaállítását illetően, hogy egyre több foglalkozást, képzést tartsunk online térben, mert a felnőttek rugalmassági igénye magasabb, hiszen család, munka mellett számukra kedvező az, hogy akkor ülnek le a tananyag mögé, amikor van idejük, vagy nem kell éppen az iskolába rohanniuk akár másik településről, hanem leülnek a számítógép mögött, és elsajátítják az elméleti foglalkozásokon hangzottakat, és csak a gyakorlatra, vagy annak egy részére kell személyesen megjelenniük. Tehát mondhatom azt, hogy a felnőttek körében mindenképpen sikeres. Egy pici réteg, egy kis közösség az, akik idegenkednek az online tértől, mert esetleg nem ott szocializálódtak. Őket is természetesen meg lehet érteni, de a kollégáinkkal nagyon sokat beszélünk erről, hogy hosszú távon a felnőttek képzése, szakmai képzése, szakmai oktatása tekintetében nagyobb szerepet kell a rugalmas tanulási útnak, illetve az online térnek szentelni.

Gábor-Vígh Vanda