Jantyik Zsolt

Harmadik évtizede járja az útját a Debreceni PG Csoport. A csapat énekesével, szövegírójával Jantyik Zsolttal beszélgettünk jelenről, múltról, jövőről.

Szokás szerint a PG Csoport idén is csendben volt, úgy értem, hogy nem nagyon láttalak benneteket címlapon, meg egyéb helyeken. Viszont ott van a sok PG album. A napokban ismét végighallgattam azt a... maradjunk annál, hogy a piros kazettátokat. Ez a hanghordozó épp harminc éves. Nagyon sok zenekar tesz olyat, hogy úgymond újrajátssza korábbi dalaikat, akár egy koncerten, most a KFT-től kezdve sok zenekart tudnám említeni. Ti kihagytátok ezt a sanszt, pedig az egy nagyon jó lemez.

Igen, de közülünk többségben vannak azok, akik azt mondják, inkább nézzünk előre, Azért nem voltunk jelen, mert eddig 19 koncertünk maradt el a szűk nyáron, tehát hogy sok helyre mehettünk volna, de hát a helyzet, ami mindenkit sújtott, minket is sújtott. Nem tudtunk jelen lenni. Bár az Ezüstbojtárt sikerült előadni augusztus 20-án a Kőszegi Várszínházban telt házzal. Persze nagyon hiányzik a közönség, Gyakorlatilag mi már 34 éve mozgunk a színpadon, szóval nehéz ezt a kialakult helyzetet feldolgozni.. Ami még elmaradt, az a katolikus világtalálkozó itt Magyarországon. Arra készítettünk egy válogatáslemezt, amiben vannak régi számok is, de többségében újak.  Valamint egy videoklip forgatásunk is van a címadó dalból, ami még hátravan. És valószínűleg Sátoraljaújhely környékén fogjuk leforgatni, egy nagyon szép helyszínt találtam neki. 

Emblematikus a választás, hogy pont Sátoraljaújhely?

Igen. Szerintem nagyon kevés város szenvedett, mint Sátoraljaújhely. Nemcsak Trianon miatt. Többre hivatott ez a település. Létezik még néhány  ilyen városunk akik a perifériára szorultak, ahol kommunizmus negyven éve is megszórta őket, aztán a rendszerváltás privatizációja, meg a félretolt határ mentiséggel is sokat szenvedtek. Nagy tisztelettel látom azt, hogy mennyi lokálpatrióta ember próbálja most újragondolni a saját városát, és hogyan gyarapszik, meg épül. Ez a zempléni környék pedig egyébként nagyon gyönyörű..

Ne felejtsük el, hogy szintén egy évforduló kapcsán egy régi dalotokat. A Maradunk, mint magyarok című szerzeményedet sem. 

Ahogy mondják, minden rosszban van valami jó. A pandémia alatt újra vettük ezt az anyagot. Innen is megköszönöm Lukács Petának a gyönyörű gitárszólóját. Ezt a dalt 1986 –ban írtam egy szál gitárral. Aztán sokáig úgy játszottuk, hogy zenekari kísérettel, és aztán amikor a Bikini harmincéves volt, mondta Németh Lojzi, hogy ezt a dalt elénekelném-e úgy, hogy ő kíséri. Akkor jegyezte meg, hogy Nagyboldogasszony életünk mozdítsd el, mozdítsd el és ott van vége a dalnak, ez nem jó befejezés. Mert akkor mozdítsuk el, és akkor ott ők találták ki ezt a gitárszólót. Most pedig együtt följátszottuk Petával és a végén egy 2005-ben született versemet mondja el Horányi László színész az Esztergomi várdombon.

 Akkor, mikor így megláttam, meg a vágás megtörtént, akkor döbbentem rá, hogy talán most van kész ez a dal.

Nem sietünk sehova?

Nem sietünk sehova, az biztos. De tényleg akkor, itt minden a helyén volt, ki lett javítva. Lukács Peta örömmel játszott rajta és nagyon jó ízléssel. Kár, hogy nem játsszák a rádiók, de hát… na mindegy. Egyszóval én már együtt élek ezzel egy idő óta, hogy maximum a Campus Rádió, meg Győrben is van még egy rádió, egy ilyen internetes rádió, ami nagyon szívesen játszik PG-ket. Illetve, pont Révkomáromban volt egy debreceni zenekar még a pandémia előtt és azt mondta a basszusgitáros, hogy  Zsolti, beléptünk a helyre, ahol játszottunk és képzeld mi szólt, PG Csoport. Úgy látszik, hogy Révkomáromban, ott még szeretik a zenekaromat. Ez most csak a vicc helye, mert szerencsére sokan szeretik. 

A színpadi visszajelzéseket, színpadi léte mennyire hiányzik?

Lehet, hogy egy túl nagy szó,de ebbe lehet halni. Tehát lelkileg biztos. Minden zenész úgy csinál, minthogyha mosolyog, meg nevetgél, meg hogy, mintha semmi se történt volna, de szerintem egy kicsit belereccsent az egész szakma, pszichikailag biztos.

Ha nincs színpad, nincs inspiráció, úgy alkotni is nehéz lehet.. 

Ezt az időszakot sokféleképpen ki lehetne bírni, vagy át lehetne ezen libbenni, ehhez kellene a kultúra. Én nagyon várnám az üzeneteket, pont a kultúrát művelő emberektől. De sajnos azt vettem észre, hogy nem mindig jó üzenő szavakat hallok. Akiknek éppen kíváncsi lennék a véleményükre, csendben vannak, vagy ne adj' Isten hülyeségeket mondanak. Most egy átalakulás van. Én remélem, hogy minden átalakulásból azért jó is kisülhet.

 Amivel én kiemelten szeretnék foglalkozni a jövőben az az identitáskultúránk.. 

Amikor gimnazista elsős voltam, megkaptam az első Hobo lemezt, és ott az első dal az volt, hogy Ki vagyok én? Na most ez a ki vagyok én, és kik vagyunk mi, ezek a kérdések most hihetetlenül fel fognak értékelődni a következő 15 évben, és ahhoz, hogy meg tudjuk válaszolni ezeket a kérdéseket, ahhoz nagyon-nagyon az identitásunkkal kell foglalkozni. Ha tetszik, ha nem, a hagyományainkkal, hogy honnan jöttünk, miért beszélünk ezen a nyelven, miért esszük ezeket az ételeket, miért hordjuk ezeket a ruhákat, vagy miért állunk szembe a múltukkal. 

A PG Csoportot mindig is foglalkoztatta az identitás.

Abszolúte, és most már tudom, hogy tényleg csoda, hogy még van ez a magyarság is. Úgyhogy mégis van, mert a gyökérzete végtelen mélyre nyúlik, olyan mélyre, amikor még nem is magyarnak hívták, és itt volt a Kárpát-medencében. De ez nekem most már nemhogy... nem azért, mert a genetika kezdi bebizonyítani, hogy ez így van, és a genetika az nem tud hazudni, ebben különbözik a történelemtanároktól. Hanem azért, mert egyébként már elfújná az első szél. Nézd meg a nagy nyugati kultúrákat, nézd meg hol tart most Németország, amikor kimondja a német kultuszminiszter asszony, hogy olyan, hogy német kultúra, az nem létezik. Goethe országában ilyen mondat hivatalos szinten elhangozhat. Hát hol tartunk? Nem beszélek már mondjuk a franciákról, vagy az angolokról. Hogy lehet, hogy ekkora népek így el tudnak szinte távolodni saját maguktól? Mert az identitásukat ölték meg valószínűleg és ez az oktatáson keresztül megy, meg különböző más rendszerekkel, például parasztság fölszámolása, meg így, meg úgy, meg amúgy. Tehát nem akarok itt történelemleckét csinálni és igenis, hogyha egy alkotóember jól érzi magát a hazájában és a gyermekeiknek és az unokáinak is szeretne egy minimum ilyen jövőt, akkor foglalkoznia kell a valósággal és énekelni. Mint annak idején Cseh Tamás, amikor a Bereményivel megírták a Valóság nagybácsit, meg a többit. Meg olyan dolgokat vállaltak fel, mint a Széna tér. Vagy a Corvin közi fiúk. Szerintem helye van ezeknek a dolgoknak. Helye van a szerelmes daloknak is, meg helye van az olyan dolgoknak is, amikor valamiről szólok, mert fontos. Tehát ha visszanézünk a régiségbe, az énekmondók, meg az igricek, meg a lantosok azok mindig is arról énekeltek, hogy mi történt..