Tehetségkifordító műsorok - Tolvai Reniben lenne még potenciál

Osváth Zsolt, egykori Való Világ szereplő, tévés szerkesztő, youtuber, saját csatornáján rengeteg interjút készít a média és a közélet gyakran látott, olykor megosztó szereplőivel. Influencerek, publicisták, előadók, celebek, politikusok mind megfordultak a stúdió kanapéján. Az interjúk között, akadnak figyelemreméltó kijelentések, történetek, amelyek felületesen persze semmitmondó bulvárnak hangzanak, de közelebbről megvizsgálva, elborzasztó jelenségeket tapasztalunk.

Nehéz megérteni és tragikusnak vélni ezeket, mert a celebek és a hétköznapi emberek élete között akkora szakadékot hazudik a kereskedelmi média, amekkora szakadék áthidalásába az ember bele sem kezd, pedig szinte alig volna mit átlépni.

A ZSHOW Time csatorna, Egy kanapén című interjúsorozat vendége, Tolvai Reni volt, nézzünk most a beszélgetés mögé.

Zsolt, a Megasztár 5 körüli időkről kérdezte Renit, és elég bőven szó esett a műsor struktúrájáról és a szerződésben foglalt követelményekről. Reni szerint, tízen pár évvel ezelőtt más volt egy tehetségkutató, mint manapság. Sokkal nagyobb súlya volt, mint ma. Emlékei szerint, ott tényleg sztárként kezelték a versenyzőket, és élete legszebb időszakaként gondol vissza a Megasztárra, még annak ellenére is, hogy időnként akadtak nehézségek. Például, még akkor is ki kellett szőkíttetnie a haját, ha az neki nem tetszett. Persze az ember azt gondolja, hogy ez csak frizura. De ez a történet azonban, sokkal többet árul el az emberi árucikk-gyártás know how-ról, mint elsőre gondolnánk.

 
Mivel kereskedelmi csatornán futó műsorról vagy műsorokról van szó, az elsődleges cél a profit. Ahhoz pedig tilos szélsőségesnek, egyedinek vagy szabad akaratot szabadon felhasználónak lenni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Reni története arról, hogy a verseny megnyerése után, visszafestette a haját vörösre, majd két nap múlva újra le kellett szívatnia azért, mert ez a tette szerződésszegésnek minősült. Az áhított „befutás” ígérete egy absztrakció. A tehetségkutatók a hírnevet, a sztárságot és az ahhoz tartozó pénzbevételt tekintik sikernek. Persze ezt mindig úgy tálalják, hogy a rengeteg lemezeladás, a rajongók, a vörös szőnyeg, a medencés nyaraló, a menő kocsi és a márkás ruhák majd automatikusan jönnek. A siker egyenlő a megalomániával. Ez maga az amerikai álom, amelyet még egy nagyváradi lánynak is követnie kell, különben az énekesi karrierje érdemben el sem indulhat.

Sajnos azt kell mondjam, hogy Tolvai Reni (és évadról évadra, műsorról műsorra még sokan mások is) annak idején, kénytelen volt alkalmazkodni ahhoz az elváráshoz, amely azt diktálta, hogy legyen olyan, mint valaki más. Ráhúzták azokat a kliséket, amelyeket a tömeg hellyel-közzel elfogad, legalább a szerződése erejéig. Ez a stratégia jól menedzselhető, hiszen a körítésekkel meg lehet teremteni annak a sztárságnak az illúzióját, amely után epekedni lehet. Egy középszerű produkció kiszámítható, egyenletes bevételt hoz és bárhol, bármikor, bárki által előadatható. A magyar kereskedelmi tévé legyártott magának egy „TolvaiRenit”, pusztán azért, hogy az elfajzott presztizsét ideig-óráig kiszolgálja vele.

Reni, a Megasztár 5 alatt tizenkilenc-húszéves volt. Eleve abszurdum feltételezni egy ilyen korú emberről, hogy egy olyan stabil, kialakult karakterrel rendelkezik, amely elbírja a showbizniszt, és amelyet egy egész életen keresztül futtathat úgy, hogy kitejesedhet általa és nyomot hagyhat a világban.
Akármennyire is rossz ezt hallani a 21. századi embernek, de a tehetség önmagában kevés ahhoz, hogy az ember eredményeket érjen el. Elképesztő ritka az, akinek húszéves korában olyan karaktere, jelleme van, ami szinte megáll a saját lábán. A koszlott próbaterem nyugalma, a kótyagos másnapok és az összetákolt erősítők recsegése közötti riffek próbálgatása hagy időt arra, hogy az ember karaktere megérjen, formálódjon, ülepedjen. Így sem könnyű ebből a nyugalmas, romantikus, ábrándokkal teli világból kiszakadni egy befutott lemezzel egy olyan világba, ahol egyre több és több ember figyelme szegeződik egy előadóra. Még az erős jellemek is összeroppannak ettől a viszonylag fokozatos felfelé ívelő karriertől. A tehetségkutató műsorok, az egyéniségek keresését hirdetik, de közben meg sem engedik, hogy az ember kibontsa a saját karakterét, mert azt már csírájában elfojtják.
Ha valaki megnyeri a versenyt, sikeres és híres lesz. Nem érdemleges, nem befolyásos, nem tiszteletreméltó, csak egy sztár jellegű celeb. Azt kell csinálnia, szeretnie, amit a tömegnek is diktálnak, különben érdemtelennek, unalmasnak, titulálják, és egyszerűen ignorálják. Reni esetében, évekig nem derült ki, hogy ebben a lányban mit kellene szeretni, vagy ő mit szeret saját magában.

Az elektro pophoz és R’N’B-hez analfabéta fülemmel együtt is úgy gondolom, hogy Tolvai Reni zenei karrierjében bőven lenne még potenciál. A klipes dalait hallva és látva egy igényes, trendi könnyűzenét szerző, tehetséges, dekoratív fiatal nőt látok, aki ereje teljében valamiért mégsem robban akkorát, mint amit kívülről az ember lát és hall belőle.

Viszont ezzel együtt, Lotfi Begivel 2020-ban debütált közös kooperációja, a You and Me című dal aláírja Tolvai Reni előadói és zeneszerzői potenciálját. Ez a dal és a hozzátartozó klip, pontosan az édesapja halála miatti katarzisból születhetett meg, és ez az, amitől Tolvai Reni életre tudott kelni.Ezúttal nem csak egy feltűnő ruhákba öltöztetett, kisminkelt nőt látok, hanem Tolvai Renit látom, aki a tehetségéhez és a tudásához méltó, színvonalas produkciót alkotott.
Már csak az a kérdés, hogy miért a mellméretéről kell folyton cikkeket olvasni, amikor füllel hallható és szemmel látható, hogy képes korszerű formában érzelmeket közvetíteni a zenéje által. Talán még tíz év munka kell ahhoz, hogy a rápakolt szirupos, nyálkás, bulvármázt végre levakarja magáról, ha akarja. Szívből remélem, hogy Reni megtalálja az önazonosságát ebben a felfújt, zajos, zavaros popszakmában, mert kell, hogy legyen neki.

Kővári Piros

Fotó: facebook.com/tolvaireniofficial