CIKI

Amikor 1971-ben mi, vajdasági fiatal rock-zenészek értesültünk arról, hogy Magyarországon LGT névvel alakult egy szuperzenekar nagy érdeklődéssel vártuk az első produkciójukat.

 

Miközben, persze sajnálkoztunk, hogy ezzel megcsonkult három létező együttes is (az Omega, a Metro és a Hungária), de reménykedtünk, hogy megfelelő helyettesítéssel magukra találnak.. Először egy kislemez érkezett meg az új zenekartól, rajta a Kenyéren és vízen. El voltunk ragadtatva. Még ma is az itt elhangzott gitárszólót tartom az egyik legjobbnak, nem csak Barta Tamástól, hanem egyáltalán, és időnként szívesen meghallgatom. Frenreisz basszusjátéka is újat mutatott.

Majd 1971 decemberében megjelent a bemutatkozó nagylemez Locomotiv GT címmel. Egy újfajta, nyugatias hangzású, progresszív zenei anyag. Az album egy Gipszeld be a kezed című rövid blues-al fejeződik be. A címzés szerint, hozzátartozott a Royal blues Barta szerzeményhez. Személyesen akkor arra gyanakodtam, hogy hiányzott még két percnyi zenei anyag és összedobták ezt a nótát a legvégére. Szellemes és eredeti megoldásnak találtam. A szerzeményben elhangzik egy szó, amit nem értettünk: ciki! „Ha cikit akarsz játszani, gipszeld be a kezed!”

Ez a szó ismeretlen volt tágabb baráti körben is Vajdaságban. Senki sem használta. Nem tudtuk mit jelenthet, csak találgattunk. Az értelmező szótár szerint „szófajváltással és szóhasadással keletkezett a német eredetű cvikli (szorult helyzet) szóból. Később a főnévi hasonlatot felváltotta a melléknévi”. Ettől a magyarázattól nem lettünk sokkal okosabbak.

 Áttelepülésünk után itt tapasztaltam, hogy Magyarországon bizony elterjedt, használatos kifejezés. „Ez nagyon ciki!” – mondják gyakran. Arra is, ha valami kellemetlen. Manapság inkább „ez nagyon gáz” kifejezés terjedt el. Eredeti értelemben talán a kifejezéshez tartozik a (nem csak zeneileg) hamis, gyenge minőségű tartalom is.

Nem régiben egy újságban azt olvastam, hogy a ciki a cikória növény elnevezéséből ered. Szégyenkezve bevallom, hogy erről a növényről sem hallottam. A wikiből megtudtam, hogy az „őszirózsák családjába tartozó tarka mezei hatány nemesített változata”. Azt meg pláne nem tudtam, hogy a cikória gyökeréből készült a „kávépótló”. Idézőjelbe tettem, mert el nem tudom képzelni, hogy valami pótolhatja az eredeti kávé zamatát. Állítják, hogy igen, sőt, egészségesebb, mint a kávé! A Zaporozsec nevű autó is majdnem úgy nézett ki, mint az 1602-es BMW. 

Életem során nem tudtam megkedvelni semmi ilyen „pótlót”, a citrom-, cukor- és hasonló pótlókat. A margarin ízét, amit a vaj helyettesítésére találtak ki, és állították, hogy egészségesebb, mint a vaj, soha sem tudtam megszeretni. 

Mivel szülővárosomban megépült egy szójagyár és elterjedtek a gyárban készült (szintén nagyon egészséges) szója termékek, sokan mondták, hogy a szója is pótolhat ezt, azt, például húst. Egyszer megkóstoltattak velem egy olyan kolbászt, amibe, hogy felszaporítsák, szóját is kevertek. Sörnyű íze volt! Tönkretették az egész kolbász-termést. Inkább készítettek volna négy szállal kevesebbet, de igazit! Hasonló elutasítással viszonyultam a szójából készült fasírozott iránt is.

Suhanc koromban egyszer becsöngetett hozzánk egy „bácsi”, aki bőrkabátot árusított. A bőrkabát (hasonlóan, mint a töltőtoll, öngyújtó, karóra) a gyengéim közé tartozik. A házhoz jött termelő, gyártó vagy kereskedő rendkívül kedvező árfekvést lebegtetett be, amiből még alkudni is lehetett (volna, de én soha sem alkuszom, nekem az kicsinyesség). Részben az ár, részben a tapintás miatt felmerült bennem a gyanú, hátha nem eredeti bőr, hátha műbőr (Vajdaságban: szkáj, mint Lucy In The Sky). Az eladó, látva élénk lelkesedésemet (amit nem tudok leplezni), felismerve, hogy egy igazi palimadárra akadt, kérdésemre azt válaszolta: „Ez igazi bőr, vakuljak meg, ha nem igazi!”. Megvettem.

Amikor édesanyám hazajött, közöltem vele, hogy vettem egy bőrkabátot, amit már egyébként is régóta szerettem volna, és büszkén megmutattam. Elmondtam azt is, hogy milyen minőségi garanciát mondott a bácsi.

 „Szegény ember azóta már megvakult” – válaszolta.

Csorba Zoltán

https://csorbazoli.blogspot.com/