“Egyre nyitottabbak vagyunk a kísérlezetésre” - The Colibris “Ocean Blue” dalpremier-és interjú

A 2021-es P.S.-re keresztelt, négydalos EP után új dallal jelentkezett a rock&roll-t a country-val, indie-vel és egy kis szörfös dream poppal kombináló The Colibris. A Németh Sz. Máté énekes-ritmusgitáros, Bánáti Benedek zongorista, Koncz Balázs szólógitáros és Németh Kristóf dobos-alkotta fiatal csapat Ocean Blue című száma néhány perc erejéig még visszahozza a naplementés vezetések és a messzemenő kékség romantikáját az őszi hétköznapokba. Dalpremier és interjú a Music Backstage-en!

Számomra az Ocean Blue egy igazi nyárbúcsúztató dal, mégis október végére időzítettétek a megjelenést. Mi az időzítés oka?

Németh Sz. Máté: Eredetileg valóban a szeptember végi vénasszonyok nyarára volt belőve a megjelenés, de kicsit megcsúsztunk a felvételekkel. Beke Istvánnal (ex-Ivan&The Parazol) készítettük a mixet és a mastert, most először dolgoztunk együtt, korábban a gitárosunkkal, home-studióban zajlott minden munkafolyamatunk. Mivel ezúttal nemcsak a zenekari rostán kellett átmennie, beleütköztünk néhány váratlan akadályba, de nagyon örülünk, hogy végre megoszthatjuk a közönséggel.

Mennyiben változott a dalszerzési folyamatotok a P.S. EP óta?

Németh Sz. Máté: Maga a dalszerzési folyamat most sem volt különb. Nem vagyok tanult zenész, megérzésből írok számokat, de a srácok mindent kiszépítenek a saját hangszeres háttértudásukkal. Több szem többet lát funkcióval dolgozunk. Mindig én írom meg az alapmotívumokat, ezek időszakosan szoktak felgyülemleni. Van, hogy három-négy szám, de az utóbbi időszakban még annál is több szokott bekerülni a közösbe, hiszen nyárra nagylemez-megjelenést tervezünk. 20-30 dalt mutattam tavasszal a srácoknak, ezekből választottuk ki azokat, amikbe érdemes erőt fektetni.

Van olyan, amiből nem engedsz?

Németh Sz. Máté: Nagyon konok vagyok. Ha megírok egy gitárdallamot, szeretem mindig úgy visszahallani, ahogy először a fejemben szólt, még más stílusban sem hangozhat el. Nüansznyi dolgokból nem engedek, például effektekből. Minden ötletemet egyből feldemozom és megpróbálom hallgathatóra keverni, nem szimpla voice memo felvételekkel érkezem a próbákra. Napokon, heteken át hallgatom ezeket, nem csoda, hogy hozzájuk szokik a fülem és nehezen engedem el őket. Szóval az alapötlet tőlem jön, de a közös körítés és a befejezés teszi teljessé a dalainkat.

 

A szövegekbe mennyire hagyod belenyúlni a srácokat?

Németh Sz. Máté: Mindig megvan a fejemben a dalok atmoszférája, és az, hogy mit szeretnék velük átadni, ez alapján kezdek szöveget írni. Mivel angolul teszem ezt, gyakran nehézségekbe botlok. Ha nem az anyanyelvén fogalmaz az ember, nehéz megtalálni azt az arany középutat, ami a sallang, béna popzene és az elvont, semmilyen jelentéssel nem bíró szöveg között van. Én a zenében is és a szövegírásban is szeretem ezt a határt képviselni - könnyen értelmezhető, de van egy metaforikus háttere. Próbálunk nyitni a könnyűzene felé, de nem akarom azt, hogy alibi angolnak tartsák a szerzeményeinket. Gyakran zsákutcába kerülök, egyedül nehéz eldönteni, hogy jó úton haladok vagy sem, talán ez a tapasztalatlanságom miatt van így, nem merek a megérzéseimre hallgatni. Van, hogy megírok egy szöveget, és úgy hagyom, mert félek, hogy túlságosan megnyíltam és a mondanivalóját már csak én érthetem meg. Balázs, a szólógitárosunk nagy segítség a szövegírásban, ő az, akinek a keze alatt véglegessé formálódnak a sorok. Van köztünk egy lírai kapocs, hasonlóan gondolkozunk és nyitott a költészetre is, csakúgy, mint én.

Ennél is nehezebb lenne magyarul megszólalni?

Németh Sz. Máté: Szeretnék magyarul szöveget írni, de nehezen állok neki, ha pedig összejön, meztelennek érzem magam. Sosem hallgattam igazán magyar nyelvű zenét, nem hozok inspirációkat ebből a közegből. Viszont a magyar költészettel annál inkább képben vagyok, nagyon szeretem Kosztolányit, Radnótit és Juhász Gyulát, a gimiben rengeteg verseskötetet vásároltam és forgattam őket. Sokat adtak ahhoz, hogy képi világban gondolkozzak. Gyakran a magyar képeket akarom átvinni angol fordítással, de sajnos nem ugyanúgy működnek. Magyarul óriási monológokat nyomunk le egy-egy témában, amit a szofisztikáltság és a szókincs hiánya miatt nehéz három sorba átültetni. De mindezeken felül a fő oka annak, hogy nincsenek magyar dalaink, az a külföldi terjeszkedés. Szeretnénk olyan dalokat írni, hogy az máshol is emészthető legyen.

Tehát külföldi az elsődleges célotok?

Németh Sz. Máté: Tudom, álomszerű az egész, meg rózsaszín köd, de bízunk benne, hogy összejön, ehhez pedig nem elég a magyar szöveg. Persze nem kizárt, hogy magyar nyelvű anyagot adjunk ki, viszont akkor már teljes lemezben gondolkoznék.

 

Első hallgatásra az Ocean Blue-ról nekem egyből egy kicsit a The Kooks jutott eszembe. Számodra milyen zenekarok inspirálták leginkább a dal hangzását?

Németh Sz. Máté: A melankolikus nyári atmoszféráról én mindig a The Neighbourhoodra, Lana Del Rey-re és Luke Hemmings-re asszociálok. Soundban az Ocean Blue leginkább az utóbbi hangzásához hasonlít. Ennél a dalnál használtunk először szintit, és a korábbi megjelenéseinkhez képest ennek a dalnak van a leggyorsabb és feszesebb tempója.

A jövő nyárra tervezett album bele fogja foglalni az eddig megjelent EP-t és az új dalt, vagy teljesen új anyagban gondolkoztok?

Németh Sz. Máté: A nagylemez teljesen más lesz. Az EP egy szörf-western-summer pop hangzás volt, az Ocean Blue még fél lábbal benne van, de már érezhetően szeretnénk nyitni más irányokba. Igyekszem megfontoltan gondolkozni, tematikát építettünk fel az első EP-re, és a nagylemezre is. Rengeteg indie new wave-et hallgatok mostanában, Sam Fendert, Inhalert, Fontaines D.C.-t, így az eddigi egyakkordos, elszállós dalaimból sokkal dinamikusabb dolgok születtek. Van még két-három dalunk, ami egy átvezető időszak lesz, egyre érzékelhetőbb lesz a nyitásunk az új soundok felé. Nem szerettem volna a Colibrist elpoposítani, korábban ódzkodtam kicsit a szintitől is, hiszen ahogy divatba jön egy hangzás, már rögtön ki is fut. Akusztikus gitár, elektromos gitár, Rhodes zongora, dob, ez mindig működni fog. Mint egy Bob Dylan-szám - 20 év múlva meghallgatod, és nem érzed cikinek, mint manapság mondjuk egy 2005-ös David Guetta-dalt.

Mindig volt egy törekvésed, hogy az utókornak is dolgozz, nem csak a pillanatnak?

Németh Sz. Máté: Nekem ez nagyon fontos. Ha 50 év múlva az unokám meghallgatja a dalaimat, nem akarom, hogy azt mondja, hogy bénán szól. Lehetett volna tovább díszítgetni az első EP-t, talán egy kicsit nyers is maradt, de nem akartuk két év múlva fogni a fejünket, hogy ezt már másképp csinálnánk. Ez egy egészséges félelem, John Lennon is lenyilatkozta anno, hogy ha tehetné, az összes számát újravenné. Ha az ember bármilyen művészeti ágban tevékenykedik, az idő elteltével mindig mindent másképp csinálna - mi ezt próbáltuk elkerülni eddig, de most bevállalósabbak leszünk. Egyre nyitottabbak vagyunk a kísérletezésre, lehet, hogy eddig megfosztottuk magunkat olyan lehetőségektől, amikben nagy lenne a potenciál. Továbbra sem akarok trendeket meglovagolni, nem fogok torzított gitárt beletenn a dalokba, ami trendi, vagy olyan öltözékeket magamra aggatni, csak azért, mert most divatosak. Próbálok hiteles maradni, és szofisztikált módon elrejteni az új dalokban azokat az aktualitásokat, amiket én is szívesen hallgatok. Más lesz az új hangzásunk, de a melankólia mindig ott lesz a zenénkben.

November 5-én adjátok életetek első koncertjét az Akvárium Nagyhalljában, a Fran Palermo nyitányaként. Mélyvíz kicsit, nem?

Németh Sz. Máté: Nagyon mélyvíz. Rengeteget jelent nekem ez a lehetőség, Henri és a Fran Palermo óriási inspiráció számomra, ők adták a löketet, hogy teljes beleállással kezdjek zenélni. Ezt a koncertet az eddigi megjelenéseinknek szeretnénk dedikálni, inkább a szörfös, melankolikus, autózós zenéket hozzuk majd. 40 perces setlisttel készülünk, az EP összes száma meg fog szólalni, valószínűleg hozunk egy-két új dalt is, olyat is, ami már a nagylemezre fog felkerülni, de még belefér a Funeral Band atmoszférába. A terveink között szerepel egy közös dal is a Fran Palermoval, egy metszet a két zenekar között, ami mindkettőnkhöz közel áll. Kicsit mindenszentek flesse lesz az egésznek, már nagyon várjuk.