G-Shock

Ez az óra tényleg elpusztíthatatlan, de nem az anyaga miatt

A nyolcvanas években igazi forradalom volt a karórák világában a Casio legendás G-Shock modelljének megjelenése. Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy egy karóra kibírja a hétköznapi életből adódó váratlan erőhatásokat és változatos megpróbáltatásokat, de amikor Ibe Kikuo a nyolcvanas évek elején előállt a G-Shock ötletével, az órákra még alapvetően érzékeny precíziós műszerként tekintettek, ami, ha leejti az ember, többnyire összetörik. Ibe ötlete pont egy ilyen balesetből született: leejtette az apjától kapott óráját, ami darabokra tört. Nemcsak a veszteség maradt meg benne, hanem maga a látvány is: lám, milyen könnyen szétesik egy ilyen finom szerkezet. Ebből született meg az a szokatlanul egyszerű javaslat, amit később a Casiónál beadott: olyan órát akar készíteni, ami akkor sem törik el, ha leejtik. Nem mellékelt hozzá részletes műszaki terveket, az ötlet lényegében egyetlen mondatból állt. A Casio mégis rábólintott, 1981-ben pedig három emberrel létrejött a Project Team Tough. Ibéék nem nagyon tudtak korábbi megoldásokhoz nyúlni, ezért kísérletezni kezdtek. Az egyik első elképzelés az volt, hogy egyre több puha anyaggal veszik körbe az órát, ami majd elnyeli az ütések erejét. Ez működött is valamennyire, csak közben az óra egyre nagyobb lett, az egyik prototípus már körülbelül baseball-labda méretű volt. A teszteléshez pedig kellett egy hely, ahonnan újra és újra le lehetett ejteni az órákat. Ibe ezt a Casio kutatás-fejlesztési központjának harmadik emeleti mosdójában találta meg. Ennek ablaka nagyjából tíz méterre volt a földtől, így a fejlesztés egy idő után abból állt, hogy Ibe kidobott egy prototípust a mosdó ablakán, lement érte, megnézte, mi tört el benne, megerősítette azt az alkatrészt, majd kezdte az egészet elölről. Ha az egyik alkatrész már kibírta az esést, eltört helyette egy másik. Két év alatt több mint kétszáz prototípus készült. Az áttörés aztán nem a laborban vagy a mosdóban jött, hanem egy parkban, ahol gyerekeket látott gumilabdával játszani. Ekkor jutott eszébe, hogy nem feltétlenül magát az órát kell egyre vastagabb rétegekkel megvédeni: a szerkezet lényegében „lebeghetne” egy külső burkolat belsejében, ahogy egy tárgyat is megvédhetne az őt körülvevő gumilabda. Így alakult ki az üreges tok és a belül felfüggesztett modul elve, ami a G-Shock konstrukciójának alapja lett. 1983-ban ebből született meg a DW-5000C, az első G-Shock. A robusztus, szögletes forma sem elsősorban dizájndöntés volt: nagyrészt annak következménye, hogy az órának túl kellett élnie az ütéseket. A Casio ezzel gyakorlatilag új kategóriát teremtett, egy olyan órát, aminél nem az volt a kérdés, mennyire kell vigyázni rá, hanem hogy vajon mit nem bír ki.

forrás: telex.hu