Vörös víz

Vörös víz folyik az antarktiszi jégből

Az Antarktisz amúgy sem az a hely, ahol az ember különösebb meglepetés nélkül sétálgatna. Van ott hónapokig tartó sötétség, dermesztő hideg, kontinensnyi jégtakaró, és akkor még nem beszéltünk arról a gleccserről, amelyből időnként vérvörös folyadék szivárog elő. A Taylor-gleccser híres Vér-vízesése, vagyis a Blood Falls régóta a Föld egyik legbizarrabb természeti látványossága. Most azonban kiderült, hogy a vörös víznél is érdekesebb lehet az, ami benne él. A kutatók egy friss vizsgálatban olyan mikroorganizmusokat azonosítottak a különös antarktiszi sós vízben, amelyek erősen tengeri eredetre utalnak. Mindez azért meglepő, mert a Blood Falls ma több tíz kilométerre fekszik az óceántól. Úgy tűnik, a jég alatt egy nagyon régi világ emléke maradhatott fenn. Bármennyire is jól hangzana egy sarkvidéki horrorfilm forgatókönyvében, természetesen nem vér folyik a Taylor-gleccserből. A színt a vasban gazdag, rendkívül sós víz adja. Amikor a mélyből érkező, oldott vasat tartalmazó folyadék kapcsolatba kerül a levegő oxigénjével, a vas oxidálódik. Nagyjából ugyanaz történik, mint amikor egy nedvesen felejtett vasdarab rozsdásodni kezd. A fehér jégen azonban a vörösesbarna elszíneződés olyan látványos, mintha valaki festéket öntött volna a gleccserre. A Blood Falls tehát lényegében egy gigantikus, természetes rozsdafolt – csak éppen sokkal érdekesebb annál, amit a kert végében a régi ásón látunk. A tudósokat régóta foglalkoztatja, honnan származik az a koncentrált sós víz, amely a gleccser alól időnként a felszínre jut. Az egyik vezető elképzelés szerint a Taylor-völgy egykor kapcsolatban állt a tengerrel. Amikor az éghajlat megváltozott, a jég előrenyomult, és tengervizet zárhatott maga alá. A víz idővel egyre koncentráltabb sóoldattá vált, miközben teljesen elszigetelődött a mai tengertől. A friss kutatás ehhez a történethez adott új bizonyítékot. A szakemberek vízből, üledékből és levegőből származó minták genetikai anyagát elemezték. A Blood Falls környékén olyan mikroszkopikus élőlények genetikai nyomait találták, amelyek sokkal inkább tengeri környezethez kötődnek, mint az Antarktisz szárazföldi vagy édesvízi élőhelyeihez. Magyarán a víz lakói mintha egy régen bezárt tengeri szoba lakói lennének, amelynek ajtaját valaki nagyon-nagyon régen rácsukta. A Blood Falls első pillantásra azért lenyűgöző, mert úgy néz ki, mintha a fehér kontinens megsérült volna. Tudományos szempontból azonban éppen az a különleges benne, hogy a felszíni látvány mögött egy láthatatlan, ősi rendszer húzódik. Talán tengervíz került csapdába a jég alatt. Talán olyan mikroorganizmusok őrzik ennek emlékét, amelyek generációk megszámlálhatatlan során át alkalmazkodtak az extrém körülményekhez. A természet egyik kedvenc trükkje, hogy a legélettelenebbnek tűnő helyeken is talál valamit, ami él. Az Antarktisz esetében pedig úgy tűnik, néha csak követni kell a vörös nyomot.

forrás: termeszeti.hu