Adatrandi

Itt az adatalapú randizás, amire egyre többen rácuppannak

A modern randizásban már nem mindenki az intuíciójára hagyatkozik: egyre többen táblázatokban követik a partnereik jellemzőit, szokásait és a randevúk tanulságait, hogy átláthatóbbá tegyék a párkeresést. Az új módszer egyszerre ígér nagyobb tudatosságot és vet fel kérdéseket arról, mi marad az ismerkedés spontaneitásából. Egyre több szingli használ randi applikációkat, hogy leküzdje a „randizási fásultságot”, és gyorsabban eldönthesse, melyik partnerrel jöhet majd ki hosszú távon is – írja a The Wall Street Journal. A biohackinghez hasonlóan a „szerelemhackerek” aprólékosan nyomon követik leendő partnereik adatait – a háziállatokkal kapcsolatos tudnivalóktól a szexuális szokásokig –, hogy elemezzék a randizási mintákat és preferenciákat. Tehát amíg a legtöbben a barátaikkal beszélik át a randevúikat, mások hazasietnek, hogy beírják az összes releváns adatot egy táblázatba. Skyler Wang, a McGill Egyetem szociológia adjunktusa szerint egyeseknek ez egy jó módszer „rendet teremteni ebben a hihetetlenül kaotikus folyamatban”, más szakértők viszont óvatosságra intenek, amennyiben egy túl gyors döntés a számadatok alapján megakadályozhatja a valódi érzelmi kapcsolat kialakulását. A love hackerek egyik kedvence a Love Dating applikáció, ami nem összetévesztendő a romantikus kapcsolatok szimulálására AI-személyiségeket használó LoveDate-tel. De kik is ők? Elsősorban Z generációs szinglik, akik szerint segíthet a randizási zűrzavaron, ha a vágyaikat adathalmazokká alakítják, amelyeket mintákat keresve elemezhetnek. Mondhatnánk erre, hogy ezzel kilúgozzák a spontaneitást és az emberi vonást a szerelmi életükből, ők viszont azt felelnék rá, hogy nagyjából ez a lényeg. Továbbá – teszik hozzá – a randiappok szinte korlátlan számú partner-jelöltet kínálnak, ami miatt nagyon könnyű figyelmen kívül hagyni a nyilvánvaló vészjelzéseket. Egyikük, Peyton Knight átfésülte saját táblázatát, hogy kiderítse, megérdemel-e valamelyik pasi egy második esélyt. Kísértést érzett, hogy beszéljen az egyikükkel, mígnem a „barátok visszajelzése” fülre kattintva eszébe nem jutott, hogy a srác a második randevújukon rávette, hogy beszéljen az anyjával FaceTime-on. Knight szerint „egy olyan világban, ahol minden automatizált, túl gyakran hagynak minket magunkra gondolatainkkal és érzéseinkkel, amiknek a kelleténél nagyobb súlyt adunk a döntéshozatalban, főleg a modern randevúzásban”. Mindegy, mit gondolunk a módszerről, az máris terjed. Knight megosztotta a sablont a közösségi médiában, és több mint 10 ezer embernek adta el fejenként 9,99 dollárért. Knight tisztában van azzal, hogy egyesek felháborodhatnak a szerintük steril megközelítésen, de számára ez „csupán a biológiai és ősi szükségletek kiszámított megértése.” Ami mellesleg baráti tréfából mostanra jövedelmező mellékállássá vált a számára, továbbá „felbecsülhetetlen értékű tanulsággá arról, hogy a struktúra milyen előnyös a hosszú távú partnerválasztásnál”. Akinek kalapács van a kezében... ...az mindent szögnek néz. Legalábbis egy intézményi befektető kommentjéből az derül ki, hogy neki a randiról is az intézményi befektetés jut az eszébe, mondván, az adatvezérelt randizás több mint kulturális sajátosság: lenyűgöző tükre annak, hogyan alakítják át az analitikai keretrendszerek a modern döntéshozatalt. Amikor az ember fáradtsággal és átláthatatlan viszonyokkal szembesül bármely területen, természetes stratégiaként teszi le a garast a struktúra, a számszerűsíthető mutatók és a kockázatcsökkentés mellett. „Az adatok emberi dinamikára vonatkoztatása a zaj kiszűrésére, az alapvető értékek összehangolására és a személyes időhatékonyságra irányuló vágyat mutatja” – írja, megengedve azért, hogy „míg az adatok számszerűsíthetik a kompatibilitási mutatókat és jelezhetik a stratégiai eltéréseket, minden emberi partnerség végső megtérülése továbbra is a nem számszerűsíthető bizalomra, az érzelmi alkalmazkodóképességre és a közös ellenálló képességre támaszkodik. Összességében ez egy briliáns esettanulmány arról, hogyan szivárog be az algoritmikus gondolkodásmód a mindennapi életbe.” Ettől teljesen eltérő téma a robotokkal való párkapcsolat, amelyről egy korábbi felmérésünk kiderítette, hogy a válaszadók meglepően magas száma, majdnem harmada el tudja képzelni magát egy ilyen viszonyban.

forrás: raketa.hu