Orrlyukak

Megoldódott végre az orrlyukak évszázados rejtélye

Kiderült, orrciklusokban szimatolunk a nap folyamán, vagyis a két orrlyuk felváltva dolgozik. Belélegeznek, kilélegeznek, szimatolnak, vírusokat irtanak, betolakodókat iktatnak ki. Nagyon komoly munkák, de szerencsére felváltva végzik, így az egyik üreg mindig tud pihenni. Az talán nem szorul különösebb tudományos magyarázatra hogy azért van két fülünk, hogy innen-onnan halljuk a hangokat, s így jobban tájékozódjunk, vagy az, hogy a szőr hőszabályozást végez és véd, az ujjak differenciáltan markolnak, de miért van két orrlyukunk? Miért nem egy kisebb/nagyobb alagút vezet be az arcunkba? Azért, hogy pontosabb legyen az érzékelés, és ahogy a filozófus, Hérakleitosz mondta: „Ha minden létező füstté válna, az orr igazodnék el”. Komoly, nagy feladata van az orrnak, akár krumpli, vagy horgas, esetleg ormány, vagy pisze nózi, az mindben közös, hogy két ki(be)járata van, amik eltérő munkamegosztással szolgálnak. A nap folyamán felváltva látják el a légzés és a szaglás feladatait, a légzés elsősorban és eredendően az orron keresztül történik, a száj inkább csak akkor kapcsolódik be, ha sportolunk, vagy valamiért gátolt az orrlégzés. Az orr nemcsak beszívja a levegőt, meg is szűri a tüdő számára, a port, az apró szennyezett részecskéket – erre a száj nem is képes. És az orr melegíti fel a levegőt testhőmérsékletűre, nedvesíti, hogy elég párás legyen, mielőtt a tüdőbe kerülne. A száraz, hideg levegő irritálja és szűkíti a légutakat, és gyulladáshoz vezethet. megannyi felelősségteljes feladat és a két orrlyuk osztozik rajtuk. Ronald Eccles, a Cardiffi Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy a két orrlyuk megléte nem meglepő, ha a sok páros szervünkre gondolunk (szem, fül), ami mégis, az, az, hogy az orrlyukak váltakozva dolgoznak. Az egyik orrlyuk mindig tud pihenni, mert soha nem szívnak be azonos mennyiségű levegőt, néhány óránként az egyik jobban kinyílik, a másik ekkor pihenőre vált és kevesebb levegőt dolgoz fel. Így képes újranedvesíteni magát. Tanulmányok kimutatták, hogy az orrsövény elülső részében, az orrlyukak közötti falban lévő szövetben aszimmetrikus a véráramlás. Az aszimmetrikus véráramlás vérrel tölti fel a szövetet, megnöveli annak méretét, hogy elzárja a levegő útját az egyik orrlyukon keresztül. Feltételezik, hogy a vegetatív idegrendszer szabályozza ezt a folyamatot. Amikor lélegzünk, a szagmolekulák bejutnak az orrlyukakba, feloldódnak a nyálkahártyában, és olyan neuronokhoz kötődnek, amelyek jeleket küldenek az agynak. Az egyik orrlyuk zártabb, mint a másik, ezért itt lassabb a légáramlás, vagyis több idő áll rendelkezésre a lassan felszívódó vegyi anyagoknak, hogy feloldódjanak a nyálkahártyában. Kísérletek szerint az emberek a lassan felszívódó vegyi anyagokat erősebben kiszagolják a zártabb orrlyukon keresztül, de ez az orrlyuk nem olyan hasznos, ha gyorsan oldódó anyagokat kell érzékelni. A nyitottabb orrlyuk több jelet küld az agynak. Az eltérő szagok és illatok eltérő sebességgel kerülnek feldolgozásra az agyban. De az orrciklusunk, a bal vagy a jobb aktivitása a testhelyzetünkkel és az életkorunkkal is összefügg. A vizsgálatok alapján a jobbkezesek többet lélegeznek a bal orrlyukon keresztül, de a periódusok összefügghetnek a pulzusszámmal, vérnyomással, vércukorszinttel, a pislogás gyakoriságával és sok mással is. Az átlagos orrciklus időtartama ébren körülbelül két óra, alvás közben pedig 4 és fél. Az orrciklust befolyásolja a testtartás, például az oldalfekvés, ahogy azt náthás állapotunkból tudjuk. Egy dugulós megfázás esetén fontos, hogy az egyik orrlyuk legalább tiszta legyen a szabad légzéshez. Amelyik jobban eldugul, az növeli az orrjárat hőmérsékletét, ez viszont taszítja a vírusokat, mert a meleg nem tesz jót terjedésüknek. Az idegrendszer azt is meg tudja állapítani a két orrlyukból származó információk alapján, hogy honnan jön egy szag. Kopószimat tesztelésére egy kísérletben bekötött szemű résztvevőket kértek arra, hogy szagoljanak ki egy 10 méter hosszú csokoládényomot a fűben, de csak lassan haladtak a szag felkutatásával, mert kaptak egy orreszközt a szaglásra, csak épp ez nem differenciáltan kapta a szagnyomokat az orrlyukakba. Emiatt lassabban és kevésbé pontosan találták meg és követték a csokiszagot. Eszköz nélkül gyorsabbak voltak.

forrás: index.hu