Növény

Több mint 1000 évig is elél a világ egyik legfurcsább növénye

Az Afrika déli részén húzódó Namib-sivatag vadregényes vidéke rengeteg érdekességet rejt magában; itt található például a világ egyik legkülönösebb növényfaja is: a helyi nyelvjárásban „tweeblaarkanniedood” néven ismert endemikus növénynek mindösszesen két levele van, és meglepő módon a zord körülmények mellett is képes megélni az ezeréves kort. De mit érdemes tudni róla és mi teszi olyan izgalmassá? A Namib-sivatag már régóta a kalandvágyó utazók egyik kedvelt célpontja, hiszen amellett, hogy olyan különleges természeti látványosságnak ad otthont, mint az egyedülálló Sossusvlei sósivatag, itt virágzik bolygónk egyik legfurcsább növénye, a velvícsia (Welwitschia mirabilis). A zöldlevelűt a helyiek „tweeblaarkanniedood” -ként ismerik, ami magyar fordításban nagyjából annyit jelent, mint „két levél, nem tud meghalni”. Az elnevezés rendkívül találó, hiszen a furcsa növény a sivatag zord körülményei ellenére is gyakran ezer évnél is tovább él. Különlegességét nemcsak földönkívüli külleme adja, de az is, hogy ez a leplesmagvúak törzsébe velvícsiák egyetlen ma is fennmaradt faja. Nevét Friedrich Welwitsch osztrák botanikusról kapta, aki 1859-ben fedezte fel. A velvícsiának összesen két valódi levele van, amelyek a növekedés során több levélszerű csíkra szakadnak – ezek a valóságban csak a hajnali pára, a köd felszívására alkalmasak, amit továbbküldenek a mélyre nyújtózó gyökér felé. Gyökere viszont olyan mélyen rejtőzik (kb. 4 méter), hogy még a Namib-sivatagban is képes a felszín alatti vizekből táplálkozni. Továbbá erős, fás gyökerüknek köszönhetik azt is, hogy a térségben tomboló erős sivatagi szelek sem szakítják ki őket a talajból. Kétlaki növény lévén hím és nőstény változata külön-külön létezik, a szaporodásukat elősegítő rovarokat édeskés nektárjukkal vonzzák be. Ugyan a velvícsia Namíbia olyan részein növekszik, ahol nem sok élőlény fordul meg, a növény mégis fontos szerepet játszik az ökoszisztémában. A szomjas rovarok számára például mentsvárat jelent, de a nektárja miatt tápanyagokat is biztosít számukra. Hasonlóképpen, a nyársas antilopok és a kritikusan veszélyeztetett fekete orrszarvúk számára is táplálékot jelent, közvetve pedig a ganajtúrók is profitálnak belőle. A ganajtúrók ezután visszajuttatják a tápanyagokat a talajba, amiket más növények is fel tudnak használni. Végezetül az sem utolsó szempont, hogy egyedi víztakarékossága a kutatók figyelmét is felkeltette. A tudósok a velvícsia tanulmányozásával megpróbálnak jobb és hatékonyabb vízgazdálkodási módszereket kifejleszteni, amelyek a globális aszály és az éghajlati változások fokozódásával nagyon is jól jöhetnek majd.

forrás: drive.hu