"A mai napig megmaradtam óriási rajongónak" - Takács Vilkóval beszélgettünk

Takács Vilkó, a Ganxsta Zolee és a Kartel gitárosa, Zalaegerszegen született, és mára a magyar zenei élet egyik elismert alakjává vált. A zenész nemcsak a főzenekarában aktív, hanem számos más projektben is részt vesz, amelyek tovább színesítik művészi munkásságát. A beszélgetés rámutatott arra, hogy Vilkó nemcsak kiváló gitáros, hanem elhivatott művész is, aki folyamatosan keresi a lehetőségeket a zene új formáinak felfedezésére.

- Emlékszel mikor találkoztál először a rockzenével? Mi az első emléked?

- Zalaegerszegen történt mindez, a kilencvenes évek elején. Az MTV zenei csatorna berobbanása okozott számomra egy olyan lökést, ami egyértelműen a rockzene irányába vitte el a zenei érdeklődésemet. 9-10 évesen már imádtam a Guns N’ Roses dalait, ahogy akkor az általános iskolában szinte mindenki. Azóta is töretlenül ők a kedvenceim! E mellett szerencsére volt otthon egy régi akusztikus gitár, amin apám le tudott fogni pár akkordot, ez által még jobban a zene bűvöletébe kerültem.

- Gyerekként is erről álmodtál, hogy zenész legyél?  

- Igen, a kedvenc zenéim hallgatása közben, és a kedvenc magyar zenekaraim (Tankcsapda, Junkies, Black-out, Sziámi, Sing-Sing, Action) koncertélményei által ez egyértelműen megfogalmazódott bennem, ám nem volt könnyű otthon a szülőkkel elfogadtatni ezt a gondolatot. Édesanyám azt szerette volna, ha elvégzek egy „rendes” egyetemet vagy főiskolát, és tanulok valami tisztességes szakmát. Így végeztem el a Külkereskedelmi Főiskolát, majd a Nyugat-Magyarországi Egyetemet, ám akkor már több zenekarban is játszottam. A zene végül utat tört magának, és főállássá vált, ezzel anyukám is megbékélt, hisz úgy érzem, ma már büszke rám.

- Zeneileg a Kartel gitárosaként maximálisan ki tudod élni magad? Mert azért a Kartel nem az a tipikus rockzenekar. 

 - Ez igaz, de két dolog miatt is ki tudom. Az egyik az, hogy a Kartel mostani zenészeivel egészséges kereteken belül a magunk ízére formáltuk a dalokat, ami azt jelenti, hogy élőben rockosabban, zúzósabban szólnak, mint a lemezeken. Másrészt pedig ma is több formációban zenélek, egyik kiegészíti a másikat. Ilyen a Ganxsta Zolee-val közös másik zenekarunk, a Dos Diavolos, ahol blues zenét játszunk, de van egy Nirvana (Pollyna) és egy vadi új Alice in Chains (Dirt) tribute zenekarom is, és a Junkies-os Szekeres Andrissal is szoktam zenélni duóban.

- Zalai srác vagy, mennyire volt neked nehezebb vidékről bekerülni a körforgásba? Mert hazánk nagyon fővároscentrikus, egy vidéki zenésznek sokkal nehezebb megvetni a lábát. 

 - Ez van, ahogy mondod, hosszú út vezetett oda, ahol most tartok. Zalaiként fiatalon nem tudtam részt venni a fővárosi zenei életben, nem tudtam minden hétvégén a menő klubokban lógni. Az első komolyabb zenekarommal, a még zalaegerszegi ReACToR-ral azonban már szép sikereket kezdtünk elérni, turnéztunk a Junkies és a Tankcsapda előzenekaraként, ezért szépen lassan elkezdték mások is megismerni a nevünket. Aztán a húszas éveimben már Pestre költöztem, így akkor már én is részese lettem az akkori rockzenei közegnek és a Wigwam-Rocktogon-Pecsa tegelynek.

- Mely hazai és külföldi zenekarok voltak rád hatással? Kik inspirálnak a mai napig? 

- Aki ismer, az tudja, hogy hiába zenélek már 30 éve, a mai napig megmaradtam óriási rajongónak, ami azt jelenti, hogy kedvenc zenekaraimat folyamatosan követem és szemmel tartom, a koncertjeiken pedig tombolok! Hazai zenekarok közül a Tankcsapda az abszolút kedvenc, de holtversenyben ott van mellette a Junkies. Kowával a Black-Out nagy hatással volt rám, volt szerencsém zenélni is velük. Az alterebb vonalból szeretem Müller Péter Sziámi zseniális szövegeit, csakúgy, mint Lovasi Andrásét. Ha pedig a külföldi bandákat kérded, akkor a Guns N’ Roses alapvetés, játszottam hosszú ideig is egy Guns tribute bandában (Hollywood Rose), viszont a legjobb a zenében, hogy az inspiráció kiapadhatatlan, folyamatosan fedezek fel magamnak új zenéket és új hatásokat. Zolival a Dos Diavolos turnékon a kocsiban sok blues muzsikát ismertünk meg (Left Lane Cruiser), de a feleségem például nagy brit zene rajongó, ezért amikor összejöttünk, a hatására rengeteg régi angol zenekart szerettem meg (Kinks, Beatles), de ilyen az Oasis is, akiknek a 2025-ös összeállásuk egyik állomásán mi is ott leszünk.

- Nagy Grunge rajongó hírében állsz. Miként látod a mai zenei trendeket? Nem érzed, hogy kezd összeolvadni a legtöbb irányzat? Eltűntek a szubkultúrák, mintha az egyediséget felváltotta volna a tömeg. Vagy csak én látom ilyen rosszul? 

- Nagyon nehéz követni az új zenéket, és őszintén szólva nekem ebben nagy segítségemre szolgál a vinyl, mint hanghordozó. Ha tehetem, nem hagyom magam, és először a megvásárolt lemezeken hallgatom meg a kedvencek új zenéit, mert az egy szertartás. A Spotify világában már annyi zene éri az embert, hogy képtelenség ép ésszel felfogni, feldolgozni mindazt, amire kíváncsi vagy, de a vinyl kompakt, megvan az album fless, ahogy kicsomagolod, nézegeted a borítót. Bevallom, én már jó ideje nem nagyon keresek új alter vagy grunge zenekarokat, mert van benne egyfajta telítődés, hiszen az elmúlt 35 évben annyi csapat zenéjét tettem magamévá, hogy azzal simán ellennék életem végéig is. Igazán nagy hatással idejét nem tudom megmondani mikor volt rám „új” zenekar.

- Hamarosan, egész pontosan január 17- én lesz Kartel koncert a Papp László arénában. Ez azért minden hazai zenész számára egy korona a pályafutására. Milyen érzések vannak benned ezzel kapcsolatban?

- Leírhatatlan, amit érzek. Egyrészt óriási az öröm, és a megtiszteltetés, hogy megadatik, hogy ebben a hatalmas arénában a saját zenekarommal fellépjek, másrészt óriási felelősség is egyben. Itt nem lehet mismásolni, elkenni dolgokat, itt, egy ekkora színpadon minden fel van nagyítva, ezért 200%-ot kell beletennünk a dologba. A próbákon, a jelenlegi és az összes régi Kartel taggal, a táncosokkal fúvósokkal, zongoristákkal már elkezdtem érezni annak az előszelét, amit talán majd a színpadon is érezni fogok. Hatalmas lesz!

- Pár hete jött ki egy új klipes dalotok, milyen volt a fogadtatás? Ez már egy új lemez előfutára? 

- A 30 éves bulira való felkészülés nagy inspiráció volt az egész zenekarnak, olyannyira, hogy elkezdtünk új dalokat írni. Ez a legutóbbi egy vadonatúj, igazi old school hiphop dal, ez már a jövőre megjelenő új lemezen lesz. Ez a negyedik klip, amit a feleségem a zenekarnak rendez, büszke vagyok rá, jó, hogy együtt tudunk működni a munkában is.

- Gondolom most a sok próba tölti ki az időd, de ha mégis van egy kis pihenésre lehetőséged, akkor mivel töltöd?

- Szerencsére több hobbim is van a zenélés mellett, ami feltölt vagy kikapcsol. Az egyik ilyen a motorozás, amikor felpattanok a Harleyra, és a vidék felé veszem az irányt, minden gondom-bajom  tovaszáll, hihetetlen terápiás hatása tud lenni. Ezen kívül ott a biciklizés is, illetve imádok túrázni, a hazai épített örökségeinket, vagy természeti kincseinket felfedezni! Mivel most télen leginkább csak ez utóbbira van lehetőség, ezért igyekszem minél többet a szabadban lenni, sétálni, de ami még örök, az az olvasás, olyan jó kis könyveket kaptam karácsonyra, alig várom, hogy legyen időm kiolvasni őket!

- Ha visszarepülhetnél bármelyik korba, és csak egyetlen koncertet nézhetnél meg, melyik lenne az? 

- 2024-ben voltam Liverpoolban a Beatleshez köthető összes fontos helyszínt megnézni, bejárni, hatalmas élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom a várost! Azt hiszem az ottani ikonikus Cavern klubba, a hatvanas évek elejére, egy korai Beatles bulira boldogan beneveznék!

Főkép: Kurucz Attila