Kilenc éve ment el a rockzene keresztapja

Lemmy 2015 december 28-án hunyt el, mindössze néhány nappal 70. születésnapja után, röviddel azután, hogy rákot diagnosztizáltak nála.

Lemmy soha nem tartotta magát heavy metal zenésznek, zenéjét inkább gyors rock'n'rollként definiálta, holott olyan zenekarok születtek hatására, mint a Metallica vagy a Slayer. Jellegzetes megjelenése – cowboy kalap, fekete ruhák, és a védjegyévé vált nagy bajusz – könnyen felismerhetővé tette. Őszinte, szabadszellemű személyisége és az élete végéig tartó turnézás tette őt a rock'n'roll életérzés valódi megtestesítőjévé. Szex, drog és Rock and Roll! 

Jellegzetes érces hangja, kemény basszusgitár-játéka és színpadi jelenléte révén a rock és a heavy metal műfaj egyik megkerülhetetlen alakjává vált, aki a hétköznapokban vagy játékgépezett, vagy lakásán videójátékozott. Minden perc, amit nem színpadon töltött, amolyan elpocsékolt idő volt számára.Becenevének eredetét a mai napig kisebb rejtély övezi, de a legvalószínűbb verzió az, hogy a Lemmy szócska az angol "lend me", azaz az "adj kölcsön" kifejezésből ered, ugyanis iskolás korában rendszeresen használta a "lend me a quid ’til Friday” ("adj kölcsön egy fontot péntekig") kifejezést, mivel gyakran kért kölcsön pénzt a barátaitól, hogy nyerőgépeken játsszon. Írhatnék róla rengeteg dicsőítő sort, de inkább összeszedtem pár idézetet tóle, ami a legjobban jellemzi személyiségét és a világhoz való viszonyát.  

"A többség ki nem állhatja az igazságot. Én viszont szeretem, főleg mivel kiválóan lehet vele bosszantani másokat."

“Nem bánok semmit. A megbánásnak semmi értelme. Túl késő van hozzá. Megtetted, nem? Élted az életed. Semmi értelme azt kívánni, hogy bárcsak másképp lett volna.” 

“Nem értem azokat az emberek, akik azt hiszik, hogy ha figyelmen kívül hagynak valamit, akkor az eltűnik. Ez totál baromság – amit figyelmen kívül hagyunk, az erőre kap. Európa húsz évig ignorálta Hitlert. Cserébe lemészárolta a világ negyedét!” 

"Csupán kétféle ember létezik mindannyiunk számára: ellenség és barát. Mindig résen kell lenni, mert gyakran igen nehéz megkülönböztetni őket egymástól."

"1971 nyara fantasztikus időszak volt… Semmire sem emlékszem belőle, de sosem fogom elfelejteni."

"16 voltam, amikor rájöttem, hogy a csajok akkor válnak meg a leggyorsabban a ruháiktól, ha gitárt látnak a kezemben. Amint pedig játszani is megtanultam rajta, szinte észre sem vettem, olyan gyorsan levetkőztek."

"Az a szomorú igazság, hogy a legtöbb ember arra sem méltó, hogy megpucolja a cipőnket. Számomra az a jó barát, aki segít bujkálni, ha gyilkosság miatt köröznek. Hány ilyen embert ismertek?" 

"A Beatlest és a Stonest is láttam élőben a karrierjük kezdetén: A Beatlesnek volt stílusa, négyfejű szörnyetegként uralták a színpadot. A Stones hamisan játszott, Jagger pedig nőknek való öltözékben illegette magát."

"Agresszív és kemény zenét játszom, de csak ritkán hallgatok ugyanilyet. Viszont imádom az ABBA-t, a Bee Gees-t és Ravelt, meg a Memory című dalt Webber Macskák című musicaljéből – főleg a Barbra Streisand-féle verzióját."

"Ha létezik Isten, nem ártana végre nyugdíjba küldeni, és kinevezni a helyére egy hozzáértőbbet, aki rendbe hozná, amit őkelme elcseszett."

"Elég komoly előítéletek vannak a nőkkel szemben a rock 'n' rollban. Vagy egyáltalán nem veszik őket komolyan, vagy olyan hülyeségeket mondanak, hogy 'egész jók ahhoz képest, hogy lányok.' Csak mondom, hogy Kelly Johnson (Girlschool) a fénykorában félkézzel lejátszott volna minden gitárost Londonban."

"szerintem Little Richard a legnagyobb király. Egy meleg georgiai  fekete srác volt. Nem csoda, hogy énekes lett. Bokszolóként aligha boldogult volna." 

"A Motörhead azért csinálja mindig ugyanazt, mert az eredeti ötletünk ennyire jó volt." 

“A halál elkerülhetetlen, nem? Ez egyre inkább tudatosul, amikor annyi idős leszel, mint én. De nem aggódom miatta. Felkészültem rá. Ha holnap meghalnék, nem panaszkodnék. Minden elég jó volt.”