Miért borzalmasak a karácsonyi popdalok, és miért hallgatjuk őket mégis?

Ahogy közeledik a december, az üzletek hangszóróiból, rádióból egyre elkerülhetetlenebbül szólnak a jól ismert karácsonyi popdalok. Van Mariah Carey, aki minden decemberben milliókat keres, Michael Bublé, aki évente kibújik a barlangjából, és persze a klasszikusok: a Wham! „Last Christmas”-e vagy Paul McCartney „Wonderful Christmastime”-je. De miért érezzük úgy, hogy ezek a dalok nemcsak elcsépeltek, hanem olykor borzalmasak is? És ha ennyire rosszak, akkor miért nem tudunk tőlük szabadulni?

A karácsonyi popdalok receptje: cukor, giccs és ismétlés

Csengettyűk – Minél több, annál jobb. Ha csengettyű, akkor tél, ha tél, akkor karácsony. Szóljon minenhonnan, reklámok alatt, keverjük minden dal alá, a sok nem elég belőle. Egyszerű szöveg – Általában a szeretetről, a hóesésről vagy az ünnepi csodáról szólnak, olyan szavakkal, amit még egy gyerek is azonnal megért. Fülbemászó dallam – Olyan dallam kell, ami egyetlen hallás után beég az agyadba, és napokig nem hagy nyugodni. Giccsfaktor – Ne sajnáljuk a szirupot! A karácsonyi dalokban minden túl sok: túl boldog, túl szentimentális, túl tökéletes.

Ezek az elemek együtt tökéletesen működnek, hogy ünnepi hangulatba ringassanak minket – vagy éppen az őrületbe kergessenek. 

A nagy bűnösök: Kik írják ezeket a „csodákat”?

Ha van egy dal, amit karácsonykor lehetetlen elkerülni, az a Wham! „Last Christmas” című klasszikusa. 1984 óta minden évben újra előkerül, és bár a szöveg csak távolról kapcsolódik a karácsonyhoz (hiszen leginkább egy elrontott szerelemről szól), a fülbemászó refrénje örökre belénk égett.

Hasonlóan bosszantó tud lenni Mariah Carey „All I Want For Christmas Is You” című dala. Egyrészt megkerülhetetlen: a bevásárlóközpontok, kávézók és rádióállomások egyszerűen imádják. Másrészt valamiért minden évben hallgatjuk, hiába utáljuk már huszadszorra is.

A Paul McCartney által írt „Wonderful Christmastime” pedig méltán vívta ki a „legidegesítőbb karácsonyi dal” címét sokak szemében, hiszen olyan egyszerű szintetizátoros alappal készült, amitől az embernek azonnal kedve támad lenémítani a hangszórót, vagy felvenni egy másik vallást, amelyben nem ünneplik a karácsonyt. 

De van nekünk is tömegoszlató fegyverünk karácsonyi daloknak álcázva. Szandi, aki manapság kemény rockernek van öltözve és Szandi Rock Band néven zenekara is van, pár éve rukkolt elő egy remekművel.

Miért utáljuk mégis?

Azért, mert a karácsonyi popdalok túl vannak használva. Az ünnepi szezonban egyetlen dal akár naponta többször is felcsendülhet, főleg nyilvános helyeken. A végtelen ismétlés pszichológiai gyötrelem, még akkor is, ha a dal eleinte kedvesnek tűnt. Ráadásul ezek a dalok gyakran művileg boldogok, sziruposak, és elrugaszkodnak a valóságtól. Míg sokan az ünnepi stresszel, a családi összezördülésekkel vagy az ajándékok hajszolásával küzdenek, ezek a „mű-boldogságot” sugárzó zenék nem mindig találnak célba.

A titkos fegyver: nosztalgia

Bármennyire is panaszkodunk a karácsonyi popdalokra, van egy ok, amiért mindig visszatérünk hozzájuk: a nosztalgia. A jól ismert dallamok felidézik a gyerekkori ünnepeket, a családi összejöveteleket, vagy egyszerűen csak a régi idők egyszerűbb hangulatát. A karácsonyi dalokban rejlő egyszerűség és ismétlődés biztonságot ad. Ismerjük őket, még a rossz verziók is ismerősek, és ez az ünnepi szezonban valahogy megnyugtató.

Lehet-e menekülni?

Ha tényleg nem bírod a karácsonyi popdalokat, két lehetőséged van:

Menekülés – Kerüld a plázákat, a rádiót, vonulj el egy szobába az ünnepek idejére, rendeld a kaját, senkivel ne beszélj, kapcsold ki az internetet és kerülj egy laza katatón állapotba.

Elfogadás – Fogadd el, hogy ez a popkultúra része, és tekints rájuk úgy, mint egy vicces szezonális jelenségre. Bár nekem még sose ment, de azért próbálom ezt tanácsolni hasonló fájdalmakat érző sorstársaimank.

A karácsonyi popdalok többnyire tehát borzalmasak, mert túlságosan egyszerűek, kiszámíthatóak és a végletekig ismétlik őket minden évben. Mégis, valahogy mindig visszatérünk hozzájuk, mert a nosztalgia és az ünnepi hangulat legyőz minden ellenállást. Talán csak annyit tehetünk, hogy idén mosolyogva dúdoljuk, miközben feldagadt hassal döglünk a kanapén a rengeteg bejglitől: „Last Christmas, I gave you my heart...”  És ha ez még nem lenne elég, akkor az utakon jönnek a szarvasnak dekorált autók. AUTÓK KÉT SZARVVAL AZ OLDALÁN, A HŰTŐRÁCSON PEDIG EGY PIROS ORR! Nem, nem és nem!