Amikor semmi nem sikerül

 

Az alapszakasz végén a debreceniek a negyedik pozícióban zártak, az ellenfél eggyel lejjebb. Így a négybe kerülésért az egyetemistáknak lett pálya előnyük. Három nyert találkozóig tart a küzdelem. 

 

Tavaly is így volt. Akkor egy öt meccses maraton utolsó másodperces kosarával a zalaiak mentek tovább. Edzőjük, Matthias Zollner nem örült a Debrecennek. Úgy vélekedett, kétszer mindenképpen át kell szelni ezt a kis országot, ami ezerhatszáz kilométert jelent. Ez viszont legyen az ő bajuk.

 

Szép számú, és hangos publikum gyűlt össze, kora délután már volt egy Zalaegerszeg elleni siker a focisták által. Mindenki ilyen folytatásban biztakodott.

 

És csalódni kellett. A DEAC részéről minden kijött a gyűrűből, vagy mellőle, esetleg alatta, míg az ellenfél szórta a triplákat, megszerezte a lepattanókat. Hiába kért többször is időt a debreceni pad, semmi nem használt. Egy negyed alatt mindössze hat pontot szereztek Mócsánék. Mint egy leány óvodás meccsen. Már ha egyáltalán van ilyen.

 

A második tíz perc sem lett jobb, itt is az ellenfél gyűjtötte tovább a találatokat. Mint a supershop pontok, úgy hullottak a ZTE labdái.

A második félidőben sem változott semmi. A vendégek őrizték az előnyt, igazán nagy tempót sem kellett diktálni, a Debrecen pedig elhagyta minden hitét. A harminckét pontos zakó kicsit arcpirító. Van három nap arra, hogy az elveszített előnyt idegenben behozzák Drenovacék. Kedden jön ugyanis a második összecsapás. Zalaegerszegen!

 

 

W. Gy.