Csekély esély sem lett

Az a Paks érkezett az Oláh Gábor utcába, amely együttes a nyáron alaposan bevásárolt, óriásit erősödött. Az egész idegen légiót lecserélték, és a magyar mag sem kutyaütőkből áll. Elég, ha csak Eilingsfeldet, vagy  Benke Szilárdot említjük.

 

 

Főleg annak okán ragyogott optimizmus az arcokon, hogy az egyetemisták, az utóbbi három fordulóban - legutóbb idegenben Körmenden - gyarapították pontjaik számát. Tény, a tolnai együttes sem tétlenkedett, öt meccsből négyet hoztak, mindössze Szombathelyen szenvedtek vereséget.

 

Debrecenben nem szenvedtek. Sőt! Pillanatok alatt elhúztak öt nullra, amit még sikerült Andersonnak köszönhetően egalizálni. Ezt fejelték meg a hazai srácok egy triplával, és máris vidámabb lett a publikum hajdúsági része. Az öröm 10-10-ig tartott. Mert innen nem volt apelláta. Eilingsfeld sorozatban szórt kintről négy triplát, Chandler szemet gyönyörködtetően dobált a gyűrűbe, Lockett szedte a lepattanókat.

 

Hazai oldalon semmi nem jött össze. Osztoics sokat szórt mellé, a palánkok alatt igaz ügyeskedett, főleg a támadó lepattanók esetében, de ennyi. A DEAC az egész találkozó alatt nem tudta felvenni az ellenfél ritmusát, és láthatóan zavarta a mieinket a Paks fizikális fölénye is. Emiatt, és a pontatlan dobásoknak köszönhetően, a szünetre már jelentős lett a vendégek előnye, melyet még növelni is tudtak a félidőt követően.

 

A DEAC-on fáradtság érződött és látszott a beletörődés a vereségbe. Ami súlyos, és valljuk meg kissé megalázó is lett. Elsősorban a dobott pontok tekintetében.

 

A srácoknak nagyot kell javulni a következő hetekben. Idegenben mérettetik meg magukat az Alba, a Szolnok, és a ZTE ellen is. 

Úgy tűnik Paks város sportolói néhány nap alatt alaposan helyben hagyták a nyakas cíviseket. A kosarasok mellett szól az, hogy náluk a csapat kapitánya nem ordította le társa fejét, amikor az újságíró megkérdezte tőle, hogy van. 

 

W. Gy.