Fedezd fel Debrecen utcáit!

A debreceni emlékhelyek közül most két olyan helyet ajánlunk figyelmetekbe, melyek Csokonai életének jelentős eseményeihez, születéséhez és halálához kötődnek.

 

Csokonai 1773. november 17-én látta meg a napvilágot a Hatvan utca 23. szám alatt. Szülőháza ma már nem áll, a helyén található épület sorsa azonban különös módon őrzi nemcsak a költő, de a huszadik századi történelem örökségét is.

A Csokonai szülőházának helyén álló hatalmas, halványzöld színű polgárház helytörténeti érdekessége, hogy 1905-től 1928-ig itt működött a város első múzeuma, valamint itt élt és dolgozott Zoltai Lajos helytörténész, muzeológus és etnográfus, aki sokat kutatta Debrecen múltját. A Csokonai-házban létrehozott Városi Múzeumot Löfkovits Arthur debreceni ékszerész, műgyűjtő alapította, hivatalos megnyitójára országos ünnepség keretében

 

 

1905. május 21-én, Csokonai Vitéz Mihály halálának 100. évfordulóján került sor. A múzeum sorsát a közeli Füvészkert helyén 1930. május 25-én megnyílt Déri Múzeum pecsételte meg, ami után nemcsak a Hatvan utcai intézmény zárt be, de az alapító Löfkovits érdemei is hosszú időre feledésbe merültek. Mintegy másfél évtizeddel később, 1944 májusában újra különleges funkciót kapott a Csokonai-ház, a gettósítás idején ugyanis ide költözött be az a rendőri kirendeltség, ami a zsidók bejelentkezését bonyolította le a gettókba. A ház és a Hatvan utca mai látképe szinte már alig mesél e vészterhes időkről és az itt létrehozott gettókról, leszámítva a közeli zsidónegyed látnivalóit és emlékhelyeit, ahol megismerhetjük a debreceni zsidóság történetét és hagyományait.

 

A környéken érdemes barangolni, hiszen a Hatvan utca eklektikus polgárházai között számos különlegesen szép homlokzatot fedezhetünk fel, a Hatvan utca és a Mester utca között húzódó Mesterfalva óvárosi utcáin pedig szinte tapintható a cívis örökség.

A Református Kollégiummal szinte egybeforrt Csokonai, az iskola egyik legismertebb diákjának neve, aki nemcsak tehetségét bontogatta az intézmény falai között, de ahonnan viharos körülmények között távozott. A kollégiumból való kicsapása után Csokonai többfelé megfordult az országban, élete végén azonban visszatért szülővárosába, Debrecenbe, a Darabos és a Hunyadi utcák sarkán álló kis házba, ahol özvegy édesanyjával élt együtt.

 

 

A ház ma is áll, annak ellenére, hogy átélt egy pusztító tűzvészt 1802. június 11-én, amikor leégett a város északnyugati része beleértve a András templomot is (a Református Nagytemplom elődje). Mintegy 1500 ház pusztult el, köztük a költő háza is, amiről Csokonai egyik levelében ekképp számolt be: „Most az üszög és a hamu között fekszik az az együgyű, de nekem tág és gazdag hajlék, amelybe kívántam a világ lármája elől magamat nemzetem s muzsáim szolgálatjára elvonni, pusztává lett az a kis ország, melyben én király voltam magam előtt. Éppen a rózsák nyíltak, amikor kertecskémen a lobogó lángok keresztülrohantak, szívfacsarodva kellett szemlélnem, mikor Tuskulánumom, hol legérzékenyebb gondolataim teremtődtek, a láng között ropogott, mikor a rózsalugas tövig égett s az a fülemile, mely e kis zöld szálának minden éjjel concertet adott, őrjöngve repült el a barátságosabb erdei vidékre.”

 

A súlyos tüdőbajban szenvedő költő igyekezett a családi házat újjávarázsolni a tűzvész után, a kertben egy másfél szobás házikót épített magának, hogy nyugodtan dolgozhasson és fogadhassa barátait. Utolsó hónapjait a munka, a barátok, a tavaszi-nyári pompába öltözött természet tették elviselhetővé.

 

Halála előtt nem sokkal már érezhette végzetét, hiszen így írt barátainak: „Mit írjak még? Írhatnám még, hogy sokkal rosszabbúl vagyok, mint voltam; – a lábom nem bír, nem eszem, amit eszem is, kihányom; hogy a köhögés szakadatlan rajtam, és tíz grádussal erőszakosabb stb. De effélékkel minek terheljelek; ha meggyógyulok, megírom, ha meghalok, leszen tán ki megírja: Isten hozzátok! ne szűnjetek meg szeretni, aki titeket halálig fog szeretni. – Csokonai M.”

 

Debrecen legendás költője, Csokonai Vitéz Mihály a Darabos utca 19. szám alatti házban hunyta le örökre szemét 1805. január 28-án. Nevét szülővárosában, Debrecenben utca, színház, iskola és étterem őrzi, szobra áll a Kálvin téren és a Csokonai Színház homlokzatán, síremléke pedig az egykori Hatvan utcai temetőben, a Dorottya utcán található.