Azahriah az Egyetemi Életben - Mi a siker titka?
Egy hete minden Azahriahról szól. Mi is felülünk az Azi vonatra és elővesszük egy 2021. októberben készült interjút, amit a Nagyerdei Víztoronyos koncertje előtt csináltunk az akkor még csak három hónapja koncertező 19 éves sráccal. Érdemes újra elolvasni!
„Van egy üzenetem…”
Paul Street néven már közel félmillió feliratkozóval büszkélkedhet a Youtube-on Baukó Attila, aki nyáron Azahriah néven kezdett el koncertezni hatalmas sikerrel, teltházakkal. Debrecenben először a Campus Fesztiválon lépett fel, több ezer ember előtt, ősszel a Víztoronyban adott koncertet. Ekkor beszélgetünk vele a kezdetekről, a zenékről és a több generációs közönségéről.
EÉ: - Legutóbb vagyis legelőször a Campus Fesztiválon láthattak a debreceniek, hatalmas siker volt a fellépésed, milyen érzés volt a színpadon lenni, milyen volt a közönség?
- Debrecen nagyon közel áll a szívemhez, a két legjobb közönségem, itt nálatok, illetve Egerben volt ezen a nyáron. Hatalmas bulit csináltunk, extra jó volt a közönség, nagyon élveztem én is.
EÉ: – Angol nyelvű szövegekkel kezdted a zenélést, a terveidben is ez szerepel a későbbiekben is, a nagy áttörés mégis a magyar nyelvű dalokkal volt, a szakemberek is nagyon csodálkoztak, hogy milyen sokan jönnek el az első koncertjeidre. Mi a siker titka?
- Annak, hogy ez ilyen rövid időn belül sikerült, a titka talán az, hogy már nagyon régóta akartam csinálni, angolul már „ezer éve” belekezdtem. 12 éves korom óta gitározok, 16 éves koromtól írok szövegeket. Angolul kezdtem, a magyar csak később jött és szerencsére nagyon tetszik az embereknek. A nyelv nagyon fontos, sokat számít, hogy kiknek csinálunk zenét. Ezért volt az, hogy tízszer annyi megtekintés érkezett, tízszer annyi ember érdeklődött a magyar nyelvű zenék, mint az angol számok iránt. Ez a hátulütője annak, hogy ha valaki nem a saját anyanyelvén csinál zenéket. Mindkettőt szeretem csinálni, de az angol közelebb áll a szívemhez. Már-már kötelességemnek érzem, hogy folytassam a magyar dalokat, mert komoly igény van rá és élvezem csinálni. Most magyar nyelvű albumban gondolkozunk, ez egy hosszú folyamat lesz, míg elkészül, de ebbe is beletesszük szívünket, lelkünket.
EÉ: - Kik inspirálták a zenéidet, dalaidat, esetleg magyar művészek közül hatott-e rád valaki?
- Kreativitás tekintetében Tyler, The Creator nevű előadóművész, ő nagyon sokoldalú: zenét ír, showkat csinál, ruhákat tervez. A fantáziája motiváló számomra. Travis Scott energiája, amit a koncerteken szokott átadni, a Slipknot énekesének, Corey Taylornak a személyisége, a világlátása inspiráló, és Tupac Shakur is nagy példakép számomra, annak ellenére, hogy ez hip-hop éra nem a szívemhez legközelebb álló dolog, de fontosnak tartom az üzenetet, amit közvetített a zenéivel. A Tupac jelenség, ami legendává nőtte ki magát, mindig emlékeztetett arra, hogy a zenélés, az előadás egy csatorna, ha át akarok adni valamit az embereknek. Ők a legfontosabb inspirációim, de rengeteg zenét hallgatok, rengeteg embert nézek.
EÉ: - Magyarok? Illés, Omega, Piramis?
- Most kezdtem utánanézni annak, hogy mi volt az, amit ezek a bandák az elmúlt évtizedekben képviseltek és mi az az örökség, amit maguk mögött hagytak, főleg most hogy sok embert ismerek meg a zeneiparban, akik tisztában vannak ezzel a környezettel a magyar zenék történelmével. Magyar előadók közül LL. Junior volt az, aki fiatal koromban megszerettette velem a zenét, ő a legnagyobb inspirációm Magyarországon.
EÉ: - Interjúidat olvasva nagyon határozott, céltudatos előadónak tűnsz, mintha minden lépésed meg lenne tervezve. Mi lesz a következő lépés? Hogy látod magad két, három, tíz év múlva?
- Igazából nekem ez a biztonság érzetét erősíti, ha úgy csinálok zenét, hogy előre meg van tervezve minden, annál kevésbé kell improvizálnom. Viszont fellépni nem lehet úgy, ahogy előre elterveztem: úgyis lesz valamilyen baki, rögtönözni kell. Igazából ezzel a három hónapnyi koncertezéssel most ebbe is beletanultam. Azért vagyok nagy dumás, azért szoktam nagy dolgokat mondani a saját produkciómmal kapcsolatban, mert tudom azt, hogy mit fogok három-négy éven belül csinálni, míg mások még nem. Mondani most nem is mondanám, majd minden kiderül akkor.
EÉ: - A Paul Street-énedet, a YouTube-munkásságodat folytatni fogod ezek után?
- Folytatom, de nem abban a formában, ahogy elkezdtem. Volt egy alapkoncepció a csatornámban, amit szívem szerint már nem csinálnék: azt a kutatómunkát, a rejtélyes, nyomozós szférát, úgy érzem, kimaxoltam, kimerítettem. A YouTube-csatornámat semmiképp nem fogom abbahagyni, ki fogok találni egy másik koncepciót. Az a csatorna remek platform arra, hogy kommunikáljak a követőimmel, akik számára fontos az az üzenet, amit képviselek. Mikor éppen nem zenélek: paulstreetezni fogok folyamatosan.
EÉ: - Nálunk a gyerekek mellett én is sokat néztem a videóidat, illetve a kommentekben látszik, hogy a zenéidet is több generáció hallgatja, szereti. Hogy lehet ezt elérni?
- A Paul Street-videókban szerintem megmutatkozik, hogy szeretem széles perspektívában látni a világot. Talán azért van, hogy megkedvelnek engem az idősebb korosztály képviselői is, mert nagyon sokszor kihangsúlyozom, hogy a korosztályra bontás az egy sokkal kevésbé fontosabb dolog, mint amennyire komolyan van véve. Nem a kortól függ a személyiségünk! Nagyon örülök, hogy sikerült ezt a széleskörű csoportot összeépíteni. A zenéktől is nagyon függ, hogy milyen közönséget fogok bevonzani, minden stílusnak megvan a maga célközönsége. Van egy üzenetem, amit, aki befogad, az befogad, aki meg nem, az ignorál.
Ölveti László, fotó: Csontos Máté