Máris utódokat nevel a Debreceni Állatkert újdonsült tatupárja

Nem egészen két hónappal azután, hogy hírt adott a Mazsola és Csehországból érkezett fiatal társa között szövődő állati szerelemről, a Debreceni Állatkert ma újabb örömhírrel szolgálhat a nagy szőröstatuk háza tájáról, augusztus 13-án ugyanis világra jöttek az intézmény történetének első tatukölykei.

Az egyelőre ismeretlen nemű ikrek még nagyjából kéthónapos korukig anyjuk folyamatos gondoskodására szorulnak; hátukat a fajra jellemző csontos páncél kialakulásáig puha, rózsaszín bőr fedi, szemük pedig csak 2-4 hetesen nyílik majd ki. Hazánk jelenleg egyetlen gyermekes nagy szőröstatu-családja a kétujjú lajhárokkal közösen lakott társasbemutatóban tekinthető meg az intézmény Trópusi házában – sőt, a tovább bővülő Állatok akcióban program keretében immár nemcsak a lajhárok, hanem a tatuk látványetetését is végigkövethetjük minden nap 11:30-tól.

A Dél-Amerika déli pampáin, félsivatagaiban és erdőiben őshonos nagy szőröstatu, más néven sörtés armadilló (Chaetophractus villosus) egy igazán különleges és ősi öregrendbe, a vendégízületesek közé tartozik a többi tatufajjal, valamint a szintén újvilági lajhárokkal és hangyászokkal együtt. Legszembetűnőbb jellegzetessége a háta nagy részét védő, 7-8 övből felépülő, hosszú szőrszálakkal borított csontos páncél. Mindenevő, tápláléka után a földben kutat, amiben kiváló szaglása és erős, ásásra specializálódott karmai segítik. Idejének jelentős részét a föld alatt tölti, ahol különleges légzőrendszerének köszönhetően képes talajszemcsék felszívása nélkül belélegezni a levegőt.

Bár húsukért és páncéljukért egyaránt széles körben vadásszák őket természetes élőhelyükön, és felkerültek a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listájára is, szívósságuknak és kiváló alkalmazkodóképességüknek köszönhetően a nagy szőröstatuk állománya egyelőre népes és stabil.