A fák doktorai

Korábbi cikkemben már írtam hazánk nagyobb testű harkályfajairól, most következzenek a kisebbek és színesebbek: a tarkaharkályok vagy ismertebb nevükön a fakopáncsok. A településeken ezek a fajok gyakoribbak, feltűnőbbek; a kertek, parkok fontos odúkészítői.

A fakopáncsok néhány évente új odút ácsolnak maguknak, a megüresedett lakásokat pedig cinegék, csuszkák, légykapók, verebek foglalják el. A települések énekesmadarai között odúlakókat akkor találunk nagyobb számban, ha idősebb, korhadtabb fákban is bővelkedik a terület. Ráadásul a fakopáncsok régi odúikat gyakran átvizsgálják, ilyenkor a cinegék vagy más énekesek által odahordott fészekanyagot is kidobálják – tehát természetes takarítók. Ezzel felszabadítják az odút, és újra költésre alkalmassá teszik. Debrecenben a fehérhátú fakopáncsot kivéve mindegyik faj rendszeres fészkelő.

A nagy fakopáncs hazánk leggyakoribb harkálya. Mindenféle erdőtípusban, ligetekben, kertekben, parkokban egyaránt megfigyelhetjük. A legtöbb odút ez a faj készíti, elhagyott üregében széncinege, kék cinege, barátcinege, csuszka, örvös légykapó, mezei veréb, nyaktekercs, kerti rozsdafarkú és seregély is költhet. A táplálékát főleg rovarok adják, a hiedelemmel ellentétben nem csak a fák törzséből kikopácsolt lárvákat eszi, hanem átvizsgálja a leveleket, ágakat; keresgélhet a földön is; és a rovarok mellett magvakat, tavasszal madártojásokat és fiókákat is eszik. Jár a téli madáretetőre is.

A balkáni fakopáncs az előző fajjal megegyező méretű, külsőre nagyon hasonlítanak, legfőbb eltérésük a tarkófoltot a pofafolttal összekötő csík hiánya – ez a nagy fakopáncsnál látható. A balkáni fakopáncs dél felől terjeszkedett a múlt században, azóta elterjedt faj lett. Érdekes módon csak a településeken fordul elő, kötődik a kultúrtájakhoz. A nagy fakopánccsal ellentétben szereti a gyümölcsöt.

A közép fakopáncs az előző két fajnál kisebb. A tölgyerdők madara, nem ritka, de nem is túl gyakori hazánkban. Főként rovarokkal táplálkozik.

A kis fakopáncs alig nagyobb egy verébnél, a legkisebb európai harkályfaj. Költési időszakban nem feltűnő, télen rendszeres vendég a kertekben, gyakran cinegékkel együtt mozog.

A fehérhátú fakopáncs a legritkább hazai harkályfaj, öreg, korhadt bükkfákban bővelkedő hegyvidéki erdőkben költ. Fő táplálékát a különböző cincérfajok lárvái teszik ki. Veszélyeztetett, ritka madár.

Az utolsó harkályfajt, a nyaktekercset érdekes viselkedése és eltérő életmódja miatt egy másik cikkben mutatom majd be.

Forrás: futureofdebrecen.hu