Brown sugar

Amikor ma reggel felvonultam a műveleti területre a konyhában, kiderült, hogy egy összetevő hiányzik a vasárnapi húsleveshez.

Olyan ez, mint amikor a katonák szerelik össze a korábban alkatrészeire szétszedett tankot és a végén kiderül, hogy valahol elkallódott a hernyótalp.

Esetemben a rendelkezésemre állt a konyhadeszkán: marhahús, velős csont, sárgarépa, zöldség, karfiol, karalábé, meg egy karalábéra hasonlító másik növény, aminek lila a héja, de nem tudom a nevét, a piacon csak rámutatok („egy ilyent!”), továbbá, egy kis fej vöröshagyma, zöldpaprika, egy nagyon vékony szelet csípős paprika, kecsap. Az utóbbi, persze tréfa, ki nem állom ezt a készítményt, annyira, hogy nem vagyok hajlandó még a nevét sem helyesen leírni, nem hogy levesbe tenni. Amerikában lehet, hogy raknak egy nyomattal a húslevesbe is, mert ők mindent kecsappal esznek, amiből következik, hogy minden étel kecsap ízű!

A zeller hiányzott! Elfogyott.

Ami rendelkezésre állt, feltettem és elindultam a vasárnap is nyitva tartó zöldségeshez. Kétszeres haszon: beszerzem a zellert és teszek egy egészséges sétát a csípős levegőn.

Szokásomhoz híven séta közben bekapcsoltam a telefonon tárolt zenei válogatást. A random Robbie Williams és Kylie Minogue által előadott Kids című zeneszámát tette fel a képzeletbeli korongra. A dal ritmusa tánclépésekre ösztönzött. Vasárnap reggel még senki sincs az utcákon, nem állt fenn annak a veszélye, hogy valaki kattantnak néz. Meg egyébként is: nem érdekel. Ez a szerzemény több mint tíz éve jelent meg, hogy rohan az idő! Robbie Williams már lassanként evergreen előadónak számít! Eszembe jutott a klip, ami azzal végződik, hogy a két előadóművész egy házi medencében, kettesben áztatják megfáradt testüket. Úgy rémlik, még fürdőruha sincs rajtuk, mivel nem önkormányzati, nyilvános uszodában fürödnek.

A klip legvégén, egy puszi után eldurran egy pezsgő! A pezsgő durranásának szimbolikus üzenetet szánt a rendező, szerintem.

Visszafelé Francoise Hardy francia énekesnő 1968-ban rögzített Comment te dire adieu dalát hallgattam. Nem tudom, hogy fordították le a címet magyar nyelvre, egyáltalán lefordították-e, szerintem Hogyan búcsúzzak tőled lenne a megfelelő fordítás, talán. A szöveg a cím ellenére nem szokványos, nem sablonos, hiszen Serge Gainsbourg írta. Aki többek között a Je t’aime moi non plus (Szeretlek, én sem) szerzeménynek is, amit eredetileg szeretőjének, Brigitte Bardot-nak írt, de miután BB akkori férje megvétózta az erotikus töltetű produkciót, Gainsbourg a londoni születésű Jane Birkinnel adta elő (és a jelenetet is egy filmben). Tudom javasolni minden olvasónak, aki estére kellemes hangulatra vágyik. Mind a két szerzeményt. És a Jane B. című dalt is ugyanettől a párostól. Tetszőleges sorrendben.

Amikor a Rolling Stones-tól a Brown sugar szólalt meg, már visszaértem és erről jutott eszembe, hogy cukrot sem raktam a levesbe.

CSORBA ZOLTÁN