Az indonéz női metaltrió, a Voice of Baceprot folyamatosan áttöri a határokat

"Remélem, a lányok látják, hogy teljesen oké, ha azt teszed, amit akarsz." – Hogyan rázta le a vallási nyomás és a nőgyűlölet béklyóit az indonéz Voice Of Baceprot, hogy országuk egyik legizgalmasabb fiatal metálzenekarává váljon?

Forradalmi dalaik Tom Morello elismerését és a Grammy indonéz megfelelőjét is elnyerték, ám a Voice Of Baceprot még csak most kezdte a pályafutását. Gisela Swaragita (Metal Hammer) készített interjút a lányokkal, mely angol nyelven ITT olvasható.

"Annyira éhes vagyok!" – panaszkodik a Voice Of Baceprot basszusgitárosa, Widi. A vállára támaszkodva Sitti dobos úgy fest, mint akinek már kommentálni sincs energiája. Egyedül az énekesnő, Marsya őrzi meg a hidegvérét, és készít néhány szelfit a telefonjával. A ramadán közepén járunk, és fél órával az Iftar előtt, amikor a lányok megtörhetik a böjtöt. Itt Jakartában, Indonéziában ez este 6 óra körül van. Egy aprócska kávézóban ülünk egy csendes külvárosi lakóparkban, egy láthatatlan hangszóróból halkan szól a Ghost's Ritual.

A Voice Of Baceprot tagjai fekete hidzsábban, fekete pólóban és fekete nadrágban ülnek egymás mellett, és úgy néznek ki, mint millió más vidám, húszas éveik elején járó jakartai nő. Azonban ők az egyetlenek, akik már játszottak a Wackenen, és olyan nagy nevek elismerését vívták ki, mint Slash és a Rage Against The Machine-os Tom Morello. 2014-ben alakultak az iskolában, majd négy évvel később a School Revolution című dalukkal váltak ismertté, mely a szabályokkal való szembeszegülésről szól, és arról, hogy a diákok kövessék az álmaikat. Tavaly megkapták az AMI-díjat – a Grammy vagy a Brits indonéziai megfelelőjét – a legjobb rockegyüttes kategóriában. Bár kezdetben azzal kerültek a címlapokra, hogy istenfélő lányok, akik az ördög zenéjét játsszák, a Voice Of Baceprot sokkal többről szól.

 

Firda Marsya Kurnia, Widi Rahmawati és Euis Sitti Aisyah a Madrasah Tsanawiyah-ban – egy iszlám középiskola - találkoztak a nyugat-jávai Garut tartomány Singajaya hegyvidéki körzetében. A hely hat órányi autóútra van Jakartától, és annyira vidéki, hogy "még Garut régense [választott vezetője] sem tudta, hogy Singajaya létezik!", kiált fel Marsya.

A Singajaya név szabad fordításban "Győztes oroszlán"-t jelent. A legenda szerint egy varázslatos félig harcos, félig oroszlán lény lakik a kerületet körülvevő, buja fenyőerdőkből, szántóföldekből és teaültetvényekből álló területen, a Cikuray-hegy árnyékában. Singajaya lakói erősen ragaszkodnak szundanéz kultúrájukhoz, és hithű muzulmánok. A lányok fejkendőt viselnek a házon kívül, ahogy a házon belül is, amikor a szüleik vendégeket fogadnak. A Voice Of Baceprot számára tehát a hidzsáb viselése nyilvános helyeken teljesen normális – az outfitük része.

A trió földműves családokba született, akik önellátó életet élnek, zöldségeskerteket gondoznak és kecskéket tenyésztenek. Leginkább dangdut dalokat hallgattak – egy táncolható dallamok és szívfájdalmat megéneklő szövegek jellemezte műfajt, amit népszerűsége ellenére sokan ironikus módon a szegények zenéjének és ízléstelennek tartanak, így a lányok bűnös élvezetként beszélnek dangdut gyökereikről.

"Anyám dangdut-gyűjteménye mellett még azt hallgattam, ami akkoriban népszerű volt a tévében, mint például Cherrybelle és Coboy Junior" – mondja Sitti, utalva két tini rágógumi-popegyüttesre, akik a 2010-es években voltak népszerűek. A metált véletlenül fedezték fel, amikor egy házi feladathoz kölcsönvették a drámatanáruk számítógépét, és megtalálták rajta a lejátszási listáját, amelyen a System Of A Down, a Slipknot és a Metallica szerepelt.

"Azonnal megfogtak minket a dalok – különösen a Toxicity a System Of A Downtól" – mondja Widi. "Azt mondtuk magunknak: "Hű, ez valódi felüdülés a sok dangdut és Cherrybelle zene után!"".

A metálos drámatanár Erza volt, akit szeretettel Abah-nak hívnak, ami szundanézül 'apát' jelent. Zenerajongóként megismertette a lányokat a hangszereikkel, és miután megalakították a Voice Of Baceprot – a "baceprot" [ejtsd: "bah-che-prot"] jelentése "zajos" –, a lányok egy üres iskolai raktárhelyiségben jammeltek. Abah lett a menedzserük, és fellépéseket szervezett Garut környékén, ahol a banda nu metal feldolgozásokat játszott – a róluk készült videók pedig vírusszerűen terjedtek. "Megvan az alapkészsége a különböző hangszereken való játékhoz, de mindegyikben középszerű!" – nevet Widi.

 

A Voice Of Baceprot első néhány éve kihívást jelentett. A konzervatív iszlám társadalomban még mindig rossz szemmel nézik a zenélést, különösen, ha az nyugati rockzene, amit fiatal lányok játszanak. Ahelyett, hogy elmondták volna a szüleiknek, hogy rendszeresen próbálnak, a trió azt hazudta, hogy csatlakoztak a cserkészekhez.

"A szüleim a legkonzervatívabbak közülük" – mondja Widi. "Volt olyan, hogy egy hónapra szobafogságra ítéltek, és megtiltották, hogy egyáltalán zenéljek. Egészen addig, amíg Marsya el nem jött hozzánk, és el nem mondta a szüleimnek, hogy zenélés közben nem csináltunk semmi bűnös dolgot".

Egy reggel Marsya családja arra ébredt, hogy édesanyja frissáru boltját ismeretlen tettesek megrongálták, és egy üzenetet hagytak hátra azzal a fenyegetéssel, hogy rossz dolgok fognak történni, ha nem hagyja abba a zenélést. Egy másik alkalommal a hálószobája ablakát egy szundanéz nyelven felfestett üzenettel kenték össze: "Maneh geulis ngan hanjakal umurna moal panjang" ("Szép vagy, de nem fogsz sokáig élni").

"Egy személy megdobott egy kővel, amikor a próbáról jöttem haza. A kő papírba volt csomagolva, amire rá volt írva egy fenyegetés" – mondja.

Sok helyi ultrakonzervatív csoport szerint a zene haram – tiltott – az iszlám tanítás értelmezése szerint. Ez vezetett ahhoz, hogy a lányokat eltanácsolták. "Az igazgató azt mondta, hogy a zene haram" – nevet Marsya. "Szerencsére felvettek minket egy másik iskolába, amely látta az értékünket, sőt, elfogadta, hogy zenészek vagyunk."

2018-ban a Voice Of Baceprot leszerződött a jakartai székhelyű Amity Asia Agency-vel, amely számos műfajban képviseli a délkelet-ázsiai tehetségeket: olyan zenekarokkal szerepelnek egy listán, mint a bali punk rock trió, a Superman Is Dead, vagy a Ten2Five pop-jazz zenekar. A bürokrácia miatt, amely megnehezíti a közalkalmazottak, így például a tanárok lemondását, Abah Ezra visszalépett a menedzseri posztról, de továbbra is rendelkezésre áll, ha a lányoknak útmutatásra van szükségük. "Igazából minden Abah-tól indult" – mondja Marsya. "Még mindig felhívjuk őt időről időre."

A középiskola elvégzése után a banda 2020-ban Jakartába költözött, ahol most együtt élnek. Napjaikat dalok írásával és zeneórákkal töltik, amelyeket neves mentoroktól vesznek: Sitti a Hellcrust death metal zenekarból ismert Andyan Gorusttól és Gusti Hendytől a GIGI rockbandából, Marsya Stevi Itemtől a DeadSquad death metal együttesből, Widi pedig a jazzbasszusgitáros Barry Likumahuwától. 2021-2022 folyamán a Voice Of Baceprot európai turnéra indult, többek között a Wackenen is színpadra léptek. Útjuk során számos első élményben volt részük, többek között havat láttak Svájcban, és találkoztak más támogató nőkkel a metálszcénában.

"Amikor csatlakoztunk a Wacken Open Air ’Let Women Do The Talking’ panelbeszélgetéséhez, találkoztunk és beszélgettünk Tracy Verával, a Metal Blade Records elnökével és Jenny Douglasszel [az 5B Artist Managementtől], aki számos kedvenc zenekarunk turnémenedzsere" – mondja Widi. Rámutatnak más, hazájukban feltörekvő, kizárólag lányokból álló zenekarokra, mint például az indonéziai Lombok szigetéről származó The Dare és PEACH nevű hardcore formációkra. "Tegnap meghallgattam a bandungi Bánanách nevű bandát is! Remek dalaik vannak" – meséli Marsya. "Hatalmas megkönnyebbülés találkozni ezekkel a hihetetlen nőkkel a zeneiparban, akik barátként tekintenek ránk, ahelyett, hogy riválisoknak vagy ellenségeknek látnának minket!" – teszi hozzá, megemlítve, hogy a helyi, férfiak uralta metálszíntéren a nők körében burjánzik az internalizált mizogínia.

A zenekar ma már nem szembesül a család és a barátok negatív megjegyzéseivel. "Amikor hazajövünk, gyakran eljátsszuk, hogy mi vagyunk a gazdag nagynénik a városból" – kuncog Marsya. "Jó érzés, hogy úgy vehetek a szüleimnek dolgokat, hogy nem kell aggódnom az ár miatt".

A 22 éves Marsya (Sitti szintén 22 éves, Widi pedig 21) azt mondja, hogy ha nem találtak volna rá a metálra, és sok kortársukhoz hasonlóan ők is Garutban maradtak volna, talán már gyerekük is lenne. "Sok barátom már házas, gyerekekkel; néhányan közülük már többször is megházasodtak és elváltak" – mondja. "A zene mentett meg minket ettől a fajta élettől."

 

Az Iftarig még 15 perc van hátra, mikor megérkezik a tea, illetve egy halgombócokból, fánkokból és rizssüteményekből álló választék, amit a lányok sóvárogva bámulnak. A menedzserük, Dani, egy tányér rizst, sült halat és fűszeres-chilis sambalt is letesz mindegyikük elé.

"Ezek a lányok mindig rizst esznek Iftarra. A kis snackek nem lennének elegek" – mondja a Metal Hammernek. "És az ételnek fűszeresnek kell lennie. Ez elég nagy problémává volt, amikor Európában turnéztunk, mivel nehéz volt rizses ételeket és megfelelő sambalt találni". Most, hogy lenyűgözték Európát, a zenekar következő célja az, hogy Amerikában turnézzon. Előbb azonban még kiadják debütáló albumukat, a RETAS-t. "Elegünk van abból, hogy coverbandának neveznek minket!" – nevet Sitti.

A RETAS-on, ami indonézül "hackelés"-t vagy "zavarás"-t jelent, továbbra is olyan társadalmi kérdésekről énekelnek, mint a nemek közötti egyenlőség, a vallási tolerancia és a globális felmelegedés, a dalszövegeket pedig bahasa indonéz, szundanéz és angol nyelven írták. Legújabb kislemezük, a The Enemy Of The Earth Is You a turizmus környezeti hatásairól szól. Nyugat-Jáva, a Jakartához legközelebb eső tartomány igazi turistaparadicsomnak számít; a nyaralók aztán megosztják élményeiket az Instagramon és a TikTok-on, aminek eredményeképpen egyes vidéki úti célok szintén egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert. A helyi lakosság azonban nehezen birkózik meg a plusz emberekkel, akik, amint a trend lecseng, szeméttengert hagynak maguk után. Egyes esetekben a fákat kivágják a turisztikai infrastruktúra miatt, ami növeli a lavinák, az áradások és a hőmérséklet-emelkedés kockázatát.

"Garutban már most jelentősen melegebb van, mint gyerekkorunkban" – magyarázza Marsya. "Emellett sok városlakó a táj miatt megy oda, teszi ezt azonban a helyi közösség kárára. A nézők számára cirkusszá válik, ahogy a helyiek a folyókban játszanak. Egyszer visszamentünk Garutba, és azt tapasztaltuk, hogy néhány folyót, amelyekben gyerekként játszottunk, instagramos turistacsalivá változtattak." Ez nem sok jót ígér a bolygó jövőjére nézve. "Mi ízig-vérig földművesek lányai vagyunk" – teszi hozzá Marsya.

A Voice Of Baceprot szívesen használja a közösségi médiát aktivizmusra, amiről a menedzsmentjük is elismeri, hogy egyúttal a zenekar ismertségének növelését is segíti. Ma délután a tartalomkészítőjük arra kéri őket, hogy pózoljanak fotókon az Iftar ételükkel. A külvilágnak való egyre nagyobb kitettséggel azonban egyre nagyobb nyomás is jár.

"Az emberek azt várnák, hogy varázslatosan ügyes legyek a blastbeatjeimmel, miután Jakartába költöztem, és órákat vettem Andyan Gorustól és Gusti Hendytől, miközben valójában ez nagyon nehéz!". mondja Sitti. "Ami engem illet, gyakran kapok kéretlen DM-eket középkorú férfiaktól!" panaszolja el Marsya.

 

Neki 78 ezer követője van az Instagramon, míg Sitinek 67 ezer, Vidinek pedig 52 ezer. "Sok idős, kövér, feleséggel rendelkező férfi DM-ezget olyan üzenetekkel, hogy 'Szia, szólíthatlak babynek? A lányomra emlékeztetsz.' Akkor miért nem tudsz csak a lányoddal foglalkozni?".

Végre elhangzik az alkonyati imára való felhívás, és eljött a böjt megtörésének ideje. Rövid éljenzés és gratuláció után, hogy sikerült, elmondanak egy gyors imát, kortyolnak a nagypohár jéghideg vízből, és nekiesnek a sült halnak. A Voice Of Baceprot már annyi mindent elért, de az útjuk még csak most kezdődött. Nemcsak az igazságtalanságra való figyelemfelhívást kívánják folytatni; olyan példaképekké akarnak válni, akik képessé tehetik a nők következő generációját arra, hogy nagyot álmodjanak és saját döntéseket hozzanak.

"Remélem, hogy amit elértünk, az megmutatja a garuti kislányoknak, hogy a világ nagyon-nagyon nagy, és hogy nem ijesztő, ha valaki elhagyja a szülővárosát" - mondja Sitti. "És hogy teljesen okés, ha azt teszed, amit akarsz."