Nincs titok, csak a vágy, hogy rock ’n’ rollt játsszunk - Danko Jones interjú

A 120 éves Harley - Davidson Budapesten, a Puskás Aréna kertjében tartotta a szülinapi buliját, ahol olyan zenekarok léptek fel, mint az Airbourne, Motherwolf, a nagy öreg Glenn Hughes. Danko Jones az első napon lépett fel és a Music Backstage készíthetett vele egy interjút a koncertje előtt.

Music Backstage: 120. születésnapját ünnepli a Harley-Davidson, és Danko Jones a fesztivál egyik fő húzóneve. Szoktál motorozni?

Danko Jones: Nem. Azt hiszem, két korai dalunk van, amiben megemlítem a motorokat, de csak írtam róla, nem saját tapasztalat.

Music Backstage: De szereted a motorokat?

Danko Jones: Persze, természetesen. A mi életmódunk mellett viszont nem vállalhatunk manapság túl sok kockázatot. Turnézenészként rengeteg mindenről kell gondoskodnod, biztosra kell menned, hogy te magad és körülötted mindenki tudja végezni a munkáját, szóval kerülnünk kell mindenféle veszélyt. Semmilyen balhéba nem keveredhetek, mert ha letartóztatnak, vége a turnézásnak, erről sokan hajlamosak megfeledkezni. Ha a U2-ban lennék, nyilván más lenne, és a jólfizetett ügyvédeim simán kihúznának a csávából.

Music Backstage: Szeptemberben jön ki az új albumotok, az Electric Sounds. A megszokott energikus punk rock Danko Jones-hangzásra számíthatunk?  

Danko Jones: Hallgassátok meg, és döntsétek el magatok. Ez a tizenegyedik albumunk és összességében a tizennegyedik saját anyagos lemezünk, huszonhét éve zenélünk, van egy saját hangzásvilágunk, tudjuk, hogy miben vagyunk jók. Motörhead, AC/DC, Slayer, The Ramones – mind teremtettek egy sajátos sémát, és ez a legnehezebb egy bandának, hogy megteremtse magának a saját jellegzetes hangzását. Lehet kritizálni, és azt mondani, hogy ugyanazt az albumot csinálják újra és újra, de ez teszi őket felismerhetővé millió más banda közül. Amikor meghallod Lemmyt és a Motörheadet, azonnal tudod, hogy ez a Motörhead. Ezt a legnehezebb elérni. Tizenegy albummal a hátunk mögött hozzánk is állandóan azzal jönnek az emberek, hogy látták ezt a bandát, ami úgy hangzott, mint mi, vagy volt ez a dal a rádióban, ami úgy hangzott, mint mi – ez azt jelenti, hogy van egy saját, jellegzetes hangzásunk. Szóval a válaszom a kérdésre: nagyjából úgy fog hangzani, mint a korábbi a tíz.

 

Music Backstage: Számomra olyanok vagytok, mint az AC/DC vagy a Motörhead, mindig tudom, hogy mire számíthatok, és soha nem okoztok csalódást. Az olvasók még nem hallották az új lemezt, nekünk viszont már volt szerencsénk hozzá, csak tegnap háromszor is. Kérlek, áruld el, honnan jön ez a hihetetlen energia, amit minden albumon kapunk tőletek. Mi a titka?

Danko Jones: Nincs titok, csak a vágy, hogy rock ’n’ rollt játsszunk, úgy, ahogy mi szoktuk. Gyerekkorom óta energiát ad, ha jól rockzenét hallok. És az alkotás… Tudod, nincs jobb érzés a zenében annál, mint amikor elkezdesz írni egy dalt, amiről tudod, hogy ez kib*szottul jó lesz. Még be sincs fejezve, még fel sincs véve, de tudod. Ez az egyik legjobb érzés a világon, ami feltölt energiával. Mindig pörgök, mindig is pörögtem, mindig is energikus voltam, azt hiszem, gyárilag erre a zenére vagyok hangolva. Sokan lelassulnak, ahogy öregszenek, én még nem érzem ezt. Talán majd ha hatvan leszek, de egyelőre nem érzek semmiféle lassulást így huszonhét év után.  

Music Backstage: Októberben indul az új turné, várható, hogy jöttök Magyarországra is?

Danko Jones: Mikor az emberek arról kérdeznek, hogy miért nem koncerteztek itt, vagy miért nem koncerteztek ott, azt… Nem mi döntjük el. Ez a helyi promóterek döntése. Ez azt jelenti, hogy ha Magyarország nincs a turnémenetrendben, az, ha nem is százszázalékosan, de nagy valószínűség szerint azért történt, mert Magyarországról nem kaptunk felkérést. A Harley-Davidson fesztivál felkért minket, és itt is vagyunk. De az őszi turnéra egy ajánlat sem érkezett. Néha a túlzsúfoltság is közrejátszik, mármint van egyetlen szabad nap Budapesten, de mi fent vagyunk Finnországban vagy Vancouverben, így nehéz lenne megoldani. De általában csak a klub promóterektől függ, hogy tegyenek egy felkérést, és jövünk.

Music Backstage: Egyetlen rockfesztiválunk van Magyarországon, és…

Danko Jones: Ez is egy rockfesztivál. Fellép majd Glenn Hughes és az Airbourne is most velünk, szóval ez egy rockfesztivál. Minden fesztivál rockfesztivál, ahol Glenn Hughes jelen van.  

Music Backstage: Nem ez az első alkalom, hogy Magyarországon jártok, szinte minden nagyobb fesztiválon felléptetek már.

Danko Jones: A Szigeten kétszer is, egyszer a Nagyszínpadon.

Music Backstage: Milyen emlékeid vannak?

Danko Jones: Mindkét fellépés nagyon emlékezetes volt a számomra. Az első alkalom egy sátorral fedett mellékszínpad volt, a Nagyszínpadtól messze, és előtte soha jártunk még Magyarországon. Már nem tudom, milyen banda játszott előttünk, de olyan húsz ember volt csak ott, pedig a sátorba befért volna vagy háromezer, olyan hatalmas volt. Szóval befért volna vagy háromezer, de csak húsz vagy harminc fő lézengett ott, közvetlenül előttünk. Úgy voltam vele, hogy oké, egész nap itt aszalódott mindenki a hőségben, soha nem is játszottunk még az országban, természetes, hogy harminc ember lesz, senki nem ismer itt minket. Visszamentem a buszba, készülődtem a show-ra, lesz, ami lesz, nem is igazán gondolkodtam rajta. Minden csendes volt, amikor a színpadhoz értem – aztán kilépve rá láttam, hogy az egész sátor tele lett. Én meg így: honnan lettek ennyien? És miért ilyen csendesek? Nem hallottam szinte semmit, se morajlást, se fütyülést, se kiabálást, mindenki csendben volt. Felmentünk a színpadra, és bumm, felrobbant a tömeg. Elképesztő volt. Aztán ott volt a második alkalom a Szigeten, két-három évvel később talán, 2009-ben, azt hiszem, mert akkor állt össze újra a Faith No More, és ők is a Nagyszínpadon játszottak. Nekem viszont a fellépés után azonnal haza kellett repülnöm. Mindenki más maradt, de nekem azonnal a reptérre kellett mennem, szóval nem láthattam a Faith No More-t. Bill Gould a barátom a bandából, így viszont nem tudtunk találkozni aznap. Illetve, amit a Sziget Nagyszínpadáról tudok még mondani, az a backstage. A catering a legjobb volt, amivel ennyi év turnézás után valaha találkoztam, Michelin-csillagos catering volt…  

Music Backstage: Beletrafáltál, a fesztivál akkori tulajdonosának Michelin-csillagos étterme van…

Danko Jones: Az a választék… Mondom, ez nem is catering, ez olyan, mint egy Michelin-csillagos vacsora!

Music Backstage: Megérdemeltétek.

Danko Jones: Még szép [nevet]. Sokaknak meséltem már erről, sose fogom elfelejteni. Vicces volt. De komolyan, jó cateringet kapunk minden fesztiválon, ahova csak megyünk, de ez más volt. A dán Roskilde fesztiválon játszottunk öt-hat évvel ezelőtt, az is jó catering volt, és arra gondoltam, hogy majdnem olyan jó, mint a Sziget volt. De nem a Sziget. Most, hogy így mondtad a Michelin-csillagot, máris érthetőbb. Mondd meg a főszervezőnek (Gerendai Károly), hogy a legjobb catering a világon a Sziget Fesztiválon van.

Music Backstage: A magyar Ektomorf banda frontembere, Farkas Zoltán a barátod, és van is közös dalotok. Tervben van esetleg, hogy énekeljen egy Danko Jones albumon?

Danko Jones: Az elég menő lenne, de nincs tervben ilyesmi. Mármint, attól függ, hogy milyen a dal. Hogy kell-e a hozzá a hang. Az új albumon három vendégünk is van, de őket nem kerestük, csak úgy alakult, hogy éppen akkor ott voltak a stúdióban. Lehívtuk őket, hogy segítsenek a vokállal. Szóltam a barátomnak, Damien Abrahamnek, a Fucked Up énekesének, hogy le tudnál-e jönni, mire ő: jah, persze. Aztán a producerünk hívta a közös barátunkat, Daniel Dekayt az Exciterből, hogy hé, kéne vissza az erősítőm, meg egyúttal rákérdezett, hogy le tudna-e ő is jönni, szóval ők így kerültek végül az albumra. Aztán Daniel azzal fordult hozzám, hogy „csinálok egy szólót az albumodon”, úgyhogy ő játszik rajta egy gitárszólót, de ez mind teljesen spontán volt, és csak abban a pillanatban alakult így. Aztán ott van még Tyler Stewart a Barenaked Ladies-ből, aki szintén régi barátunk, őt az angol akcentusa miatt kértünk fel a She’s My Babyhez, de csak mert éppen a városban volt. Zoltán viszont itt van, érted. Ha úgy alakul, hogy szükségünk lesz egy specifikus hangzásra és az ő hangjára, akkor megcsináljuk. Emiatt volt a vendégünk a legutóbbi Power Trio lemezen Phil Campbell a Motörheadből. Az utolsó dalon játszott szólót, mert kellett egy gitáros ehhez a részhez, Phil pedig tökéletes volt hozzá. Sose lehet tudni.

Music Backstage: Az évek során olyan legendás előadókkal álltál egy színpadon, mint a Motörhead, a Guns N’ Roses vagy a Rolling Stones. Melyik volt a legpozitívabb élmény?

Danko Jones: Lehetetlen választani, a különböző okok miatt. Tizenhat-tizenhét alkalommal énekeltem Lemmyvel a Killed by Death-t, legutóbb a szülővárosomban, Torontóban. Csodálatos érzés volt otthon énekelni Lemmyvel. A Killed by Death ráadásul az egyik kedvenc Motörhead dalom, minden alkalommal csodálatos velük színpadra lépni, és elénekelni velük az egyik kedvencedet. A teljes crew nagyon kedves velünk mindig, jó látni, hogy hogy dolgoznak együtt a bandával. Aztán ott a Guns N’ Roses, ami más jellegű, de hasonlóan intenzív érzés volt. A Nightraint és Patience-t énekeltem velük – a Paradise City is tervben volt eredetileg, de az egy másik történet – szóval a Nightraint énekeltem, és a színpadon találkoztam először Axl Rose-zal. Nem láttam őt, csak odarohant a hátam mögé, megkocogtatta a vállamat, megfordultam, ő meg: „yeaaah!” Te jó ég, elképesztő volt! A Guns srácok mind… Tudod, találkoztam már Slash-sel, de az nem ilyen színfalak mögötti találkozás volt, de találkoztam már a legtöbb GNR sráccal, Duff McKagan írta az előszót a könyvemhez, szóval vele jó barátok vagyunk, aztán ott van Dizzy és Richard Fortus és Frank Ferrer és persze Axl, és a teljes Guns N’ Roses csapat, mind nagyon menő arcok. Jó tapasztalataink vannak velük, soha egy unalmas pillanat, de a legjobb értelemben. Beleértve a Nightrain-éneklős kisebb szívrohamot is.

Music Backstage: Szinte mindig úton vagy, mikor van időd dalokat írni?

Danko Jones: Ez érdekes, mert bár úgy tűnhet, hogy folyton turnézunk, valójában tömbösítve vannak a turné és a lemezkészítő időszakok. Például, ha van egy három hónapos blokk, amikor az új albumon dolgozunk, olyankor JC és én nekiállunk küldözgetni egymásnak a fájlokat. Fájlokat küldünk, mivel már nem élünk egy országban, és ő hét órával előttem van Finnországban, míg én Torontóban, Kanadában. Szóval általában úgy csináljuk, hogy én elküldök egy lazán összerakott ötletet, többnyire olyan délután három és este hét között, ami neki már késő, mert nála akkor már este kilenc vagy hajnal egy óra van, vagyis ő jó eséllyel már alszik olyankor. Mikor aztán másnap reggel felébredek, már vár a visszaküldött anyag, és ebből dolgozunk tovább. Nem csak jobban működik így, de gyorsabb is. Az is jó ebben, hogy csak olyan ötleteket küldök neki, amiket már megszerkesztettem, megvágtam, kiszedtem a rosszabb részeket belőle, így mindig a legjobb ötleteimet tudom neki megmutatni. Aztán ő hangszereli a dalokat, időnként jelzi, hogy ide kellene még valami, ide kellene egy bridge, én meg: oké, csak adj egy vagy két napot, és küldöm az átkötést. Volt egy ötlet, amit oda-vissza küldözgettünk egymásnak, mégis egy helyben toporogtunk vele, és nem is tudtuk befejezni időben. Zeppelines hangzása volt, ő mondogatta, hogy ilyen jellegű rész kellene, mire én: a francba, nem tudom most, két hét kellene, de annyink nincs. Úgyhogy végül kukáztuk azt az ötletet, de általában ez a módszerünk, és jól működik.

Music Backstage: Milyen egy tipikus napod turné alatt vagy turnén kívül?

Danko Jones: Turné után sokkal elfoglaltabb vagyok, sok a felelősség otthon. Turné alatt csak arra kell figyelnem, hogy eleget aludjak éjszakánként és kipihent legyek. És el ne felejtsem a mosást. Nagyjából ennyi.

Music Backstage: Letépitek a fejünket ma is, ahogy szoktátok? Készültök esetleg valami extrával?

Danko Jones: Remélhetőleg, mindig ez a fő célunk. Rockshow-t játszunk Magyarországon, és bénán hangozhat ez így kimondva, hogy csak egy újabb show-nk lesz, mégis ez az, amivel a világot járjuk immár huszonkét éve. Szerintem jó lesz. Két új dal is elhangzik majd ma, ami kicsit idegőrlő, de jó lesz.

Az interjúban segítségemre voltak: Kis Géza, Makovnyik Veronika