„A bostoni rosszfiúk”- Aerosmith portré

Az Aerosmith minden bizonnyal a világ egyik legismertebb zenekara, akiknek tevékenysége emblematikus, rocktörténelmet író és még a fiatalabb generációs számára is ismert valamilyen mértékben.

„Nem voltunk nagyratörők, mikor beindultunk. Csak az egész bolygó legmenőbb csapata akartunk lenni, minden idők legnagyszerűbb rockbandája” - mondta Steven Tyler, a csapat sokakat megosztó frontembere. A rajongók számára a banda a Led Zeppelinnél és a Rolling Stones-nál is népszerűbb volt, új hangszínt hozva a rockzenébe egy punkos vonallal fűszerezve. Bírálói számára természetesen Tyler stílusa és külseje volt az elsődleges célpont, hiszen sokan egy Mick Jagger utánzatnak csúfolták őt, aki semmi újdonságot nem tud mutatni. A fanyalgók számára az Aerosmith bizonyított, hiszen az 1970-es évek óta stadionokat töltenek meg, ahogy tették volna ezt sajnos tavaly és tavalyelőtt is hazánkban, ha a koronavírus közbe nem szólt volna.

Richard Bienstock a Guitar World magazin főmunkatársa és a Guitar Aficionado magazin felelős szerkesztője. Maga is zenél, és cikkei számos amerikai és nemzetközi lapban jelentek meg. Nemrég megjelent csodálatos albumában végig vezeti a „bostoni rosszfiúk” történetét egyedi hanggal, közel 400 fényképpel, ritkasággal, koncertplakáttal, backstage-belépővel, koncertjegyekkel, lemezborítókkal és klasszikus pólók képével illusztrálva, diszkográfiával és a kezdő bandáknak szánt utószóval fűszerezve. Jöjjenek velünk és utazzunk együtt vissza a 70-es évekbe az USA egyik legismertebb rockbandájával!

Az Aerosmith története 1970-ig nyúlik vissza, amikor is Bostonban több kisebb kocsmai és klubkoncert után Steven Tyler énekes csatlakozott a Jam Band két tagjához, Tom Hamilton basszusgitároshoz és Joe Perry gitároshoz. A felállás Joey Kramer dobossal és Ray Tabano gitárossal lett teljes. 1971-ben Tabanót Brad Whitford váltotta fel, így kialakult az együttes klasszikus felállása. 1972-ben a Columbia Records kiadóval szerződtek, de az első két albumuk (Aerosmith 1973, Get Your Wings – 1974) még nem lett sikeres, az igazi áttörést az 1975-ben megjelent Toys in the Attic hozta el számukra, majd az ezt követő Rocks albummal szupersztár státuszba kerültek.

A Toys in the Attic (1975) és a Rocks (1976) több millióan keltek el, 1977-re a csapat már másodszor járt külföldi turnén, s nekiálltak ötödik albumuk, a Draw the Line elkészítéséhez. A munka azonban szörnyen haladt, a rockrajongók számára nem meglepően jól ismert „szex, drog, rock’n’roll” jelenség miatt, amiből a drogok kezdtek kijönni győztesen. Perry egyre jobban eladósodott, sokszor a munka épphogy délután kezdődött el, Tyler nem hozott újabb szövegeket. „Ami a drogokat és az erkölcstelenséget illeti, ez a banda egyértelműen megnyerte a világbajnokságot. Vadabbak voltunk a Stonenál. Sőt, még a Zeppelinél is”- mondta Bebe Buell 2002-ben a VH1-nek (Behind the Music). Ekkor született meg Bebe kislánya Tylertől, akit a világ Liv Tyler néven ismert meg. A kötet egyik legszomorúbb epizódja volt ez számomra, hiszen a kislányt apja teljesen megbízhatatlan viselkedése és függőségei miatt elzárták apjától, nem is találkoztak.

A rockgépezet tovább dübörgött és a Draw the Line hányattatott születése ellenére sokak szerint a csapat legjobb albuma lett, azonban a csapat a szenei összeomlás felé haladt kábítószerek és az egyre kevesebb kreativitás és valljuk be, a munka szeretete és alázata hiányában. A csapat tagjait az adósságok, veszekedések és viták zilálták, ahogy ők emlékeznek a menedzserek és a dílerek között őrlődtek. A Night in the Ruts, amely 1979-ben jelent meg, nagyon jól tükrözte egy évtized alkonyát, amelyet a szabad szexualitás, a drogok határoztak meg. Perry elhagyta a bandát, s megalakította a Joe Perry Project-et. Ő és Tyler a drogos szakadék legalján álltak már, anyagi körülményeik katasztrofálisak voltak. Perry hiányában a csapat sem húzta sokáig, 1984-ig nem is hallattak magukról. Amikor újra összeálltak nem éppen diadalittas társaság voltak, válásokon, rehabokon túl, pénzügyi és magánéleti nehézségekkel tűzdelve. A banda a megújulás fényében próbált újraéledni, a promóciós kampány részeként a sajtónak folyamatosan azt szajkózták, hogy szó sincs drogokról, a csapat pihent és jobb lett.

 A várva várt siker 1986-ban érkezett el ismét, s az Aerosmith visszatért a rivaldafénybe, amikor a Run-D.M.C. rap verziót készített a banda 1975-ös Walk This Way című slágeréből. A józanságra áttért Aerosmith elkészítette a többszörösen eladott külsős szerzőkkel elkészített Permanent Vacation (1987) és a Pump (1989) albumokat. Utóbbiban a Grammy-díjas „Janie’s Got a Gun” szerepelt, amely máig egyik legjobban ismer daluk.

A lemezt a Get a Grip (1993) követte, amely olyan zseniális kislemezeket produkált, mint a Cryin’, a Crazy vagy az Eat the Rich. A banda 11. stúdióalbuma 1. helyen végzett a Billboard 200-as listáján. Ez idő alatt az Aerosmith folyamatosan jelen volt az MTV-n, és a csoport számos klipdíjat nyert. A banda következő kiadványa, a Nine Lives (1997) a Billboard albumlista élére került, egy zűrzavaros világ gyermeke volt. Sokaknak az Armageddon című film főcímdalává avanzsált „I Don’t Want to Miss a Thing” jut eszükbe róla, de számos más remek szerzemény is hallható rajta.

A 2000-es években a banda legalább olyan népszerű, mint munkásságuk kezdetén. „Nehéz lenne még egy másik bandát találni, amelyik rocksztárként ugyanilyen magasra feljutott, de csak azért, hogy utána elképesztő méretű kicsapongásai és a kábítószer-függősége miatt a mélybe zuhanjon.” – olvashatjuk a könyvben, s ez valóban így is van. Az Aerosmith  tekinthető a legtöbb arany- és multiplatina-albummal rendelkező amerikai zenekarnak, pályájuk során 21 daluk került fel a Billboard Hot 100 Top 40-es listájára, melyből kilenc vezette a Mainstream Rock listát. Emellett négy Grammy-, és tíz MTV Video Music Awards díj fűződik a nevükhöz. Az biztos, hogy a csapat néhány tagja hiába van már túl a hetedik X-en, a banda vonatát nem lehet megállítani, s az bizonyos, hogy nem ebben az évben kerül sor az utolsó turnéjukra. Reméljük, hogy hamarosan viszontláthatjuk őket Budapesten is.

Könyvajánló: Lukács Nikolett

KÖNYVADATOK:

Aerosmith - A bostoni rosszfiúk részletes, illusztrált története

Szerző: Richard Bienstock

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Műfaj: Életrajz, interjú

Oldalszám: 240 oldal

Kötés: Keménytáblás

Súly: 400 g

Megjelenés éve: 2021