Mit is falunk?

Igaza van. Mint, anno kétszáz évvel ezelőtt, amikor körbe kiabálták a várost, hogy "tűzre, vízre vigyázzatok!"

Most meg mindenre. Azért csak bementem a kisboltba körülnézni. Tej, vaj, sajt, kenyér. Utóbbi többféle. Világos, barna, magvas, hamar szikkadó. Egy dologban hasonlítanak: sok rajta az adó. Hazavittem a cuccot. Tévé bekapcs., híradó egyszerre minden csatornán. Közszolgálati: berobbant a gazdaság. Kereskedelmi: berobbant a kazán Sanyi bácsinál.

 

Közszolgálati: tüntetés Soros ellen Brüsszelben. Kereskedelmi: büntetés a Soros mellett tüntetőknek. Közben szelem a kenyeret, hozzá bontom a konzervet. És megszólal az egyik hercig bemondó csaj: visszavontak egy konzervet az üzletekben, tele van kóli baktériummal. Ha lehet ne együnk belőle. Te hülye vagy Gizi! Most bontottam ki.  Nem baj, irány a szemetes 

 

Nem merek semmihez nyúlni. Egyik kezemben a puci kenyér - nem magvas, azok a gondolataim - a másikban kapanyél, hogy rohanjak vissza, és tettelegességig fajuljon a dolog. 

 

Aztán jobb belátásra bírnak a reklámok. Mert egyszerre szakad meg a baromi közlési folyam mindenütt. És egyidőben öntik rám amit tudnom kell a hüvelygombáról, a lábgombáról a korpáról, a shoborreáról, a nehéz napokról, a gyomorgörcsről a hasmenésről, aminek vége lesz. 

 

Mire a tíz perc finomkodás befejeződik az összes étvágyam elment, inni kéne valamit. Alkoholos nem jöhet szóba, mert a labor leletem kimutatta, magas a gamma GT-m, marad a víz. És akkor újra Híradó mindenütt. Jönnek a férgek. Nem a Tankcsapdától, hanem Pilisről, és Monorról. Folyik a háromnegyed colos csőből a H2O és úszkálnak benne a kis élősködők. És azt mondja a szakember, nem egészségtelen. Hát akkor szürcsöld ki fenékig Géza, majd másnap meg csodáld a budiban szintén fenékig.

 

És ezzel el is ment az estém. Kezemben a blokk, rajta az összeg, amin a fentiekre kiszabott ár szerepel. Kiszabott egy érzés! Nem baj nézek valami filmet az egyik mozicsatornán. Hopp, megvan! Drágán add az ételed!

 

W. Gy.