Back II Black

Új dallal jelentkezett a Back II Black zenekar. Többek között erről is kérdeztük Erdélyi Andrást a csapat alapítóját.

Mielőtt rátérnénk a dalra, beszéljünk egy picit az idei évetekről.  Mennyiben írta át az elképzeléseket, mennyire érintett érzékenyen, vagy érint benneteket még mindig érzékenyen ez a jelenlegi helyzet?

Mint ahogy a többi kollégának így nekünk is, teljesen átírta az életünket. Az az igazság, hogy elfogadjuk ezt a helyzetet, mert ez egy ilyen szükségtelen rossz. Ez van, ezt kell szeretni vagy nem szeretni. Nincs más.  Természetesen  kihasználtuk azt az időt, hogy ebben az időszakban  az alkotásra koncentráltunk.

Könnyen ment ?

Az a helyzet, hogy nálunk mivel azért már mi nem fiatalok vagyunk, azért mindenkinek van valami másfajta vállalkozása is. Magyarul, azt kell, hogy mondjam, hogy éhen nem haltunk, de minket is nagyon érzékenyen érintett az, hogy nem tudunk a közönséghez eljutni, mert nekünk is ez az egyik lába a széknek. Ugyanakkor  próbáltuk ezt úgy megoldani, hogy akkor jó,  most picit visszavonulunk, készítünk egy-két dalt, stúdiózunk, stb, stb, stb. Így átvészeltük ezt az időszakot. 

Mennyire állandó ez a felállás? Gondolok a vendégzenészekre. 

Az egyik vendégzenészünk a Bubenyák Zoltán, aki már gyakorlatilag 12 éve velünk van. És ő, hát fiatalabb nálunk egy tízessel, de hát nyilván ő is már nem a legfiatalabb korosztályhoz tartozik. Kiemelném Hoffer Mikit, aki szaxofonosként tevékenykedik nálunk. Hát, nem is tudom, hogy Miki hány éves, azt hiszem, hogy 24-25. Tehát ő a legfiatalabb. De az a vicces, hogy abszolút megtaláljuk a hangot egymással, mert a zenészeknél valahogy az működik, hogy teljesen mindegy, hogy valaki 50 vagy 22 éves, valahogy megtalálják a hangot, hogyha egy közös érdekért, egy közös érdeklődési körért működnek együtt. 

Beszéljünk az új dalról. 

 Úgy gondolom,  hogy most 14 nótát kidobunk a piacra, ilyen terveink nincsenek. Egész egyszerűen azt gondoljuk, hogy amikor az eszünkbe jut valami jó dolog, ami nekünk tetszik és megcsináljuk, mert egyébként azt tudnotok kell, hogy amikor egy hallgatóhoz eljut egy dal, akkor az nyolc (…)  dalból van kiválasztva. Tehát mi azt gondoljuk, hogy csináljuk, és hogyha mi úgy érezzük, hogy ez most már megérett arra, hogy kirakjuk a közönség elé, akkor ezt megtesszük. Ezzel a dallal, a Laza Funkyval  is ez történt. Természetesen vannak még dalok a tarsolyban, majdnem kész, félkész, stb. állapotban. Tehát lesznek itt még meglepetések. Most annyi történt, hogy ez a zenekar összes tagjának, beleértve a fiatalokat is, mindenkinek tetszett, és azt mondtuk, hogy jó, akkor ezt rakjuk ki. Úgyhogy, hát én örülnék neki, hogyha a hallgatóknak is tetszene, persze ez nem elvárás. 

Azt tőletek  megszokhattuk azt, hogy nagyon-nagyon igényes produkciókkal, dalokkal jelentkeztek általában, ez azért azt feltételezi, hogy gyakorlatilag szinte itt hangokra lebontva azért komoly nagy műhelymunka zajlik. És hogyha már ezt is kérdezem, akkor azt is megkérdezem, hogy ki mondja ki általában a végső szót?

Több kérdésedre válaszolok. Nagyon szőrözősek vagyunk, de ugyanakkor a tapasztalatom alapján azt gondolom, hogy néha nagyon sokszor előnyös az, hogyha az első benyomást és nem feltétlenül... Volt olyan példa, hogy elkezdtünk egy dalt csinálni és eljutottunk valameddig, valamilyen pontig és akkor utána rájöttünk, hogy vissza kell mennünk egy hónappal ezelőttre. Mert ott volt a megoldás. Én azt gondolom, hogy szőrözősek vagyunk, igen, de az első feeling, az első érzés, az nagyon fontos. Hogy ki mondja rá az áment? Hát ez egy nagyon nehéz kérdés. Azt kell, hogy mondjam, hogy én vagyok a zenekarnak a fő zeneszerzője, ez nem jelenti azt, hogy más nem dolgozik, és más nem csinál semmit. Nekem nagyon fontos az, hogy a többieknek mi a véleménye erről, ha én megcsinálok valamit.  Tudom, hogy a mai világban nehéz ezt kimondani, de ez nálunk demokratikus úton zajlik. Tehát, hogyha hárman azt mondjuk, hogy ez tök jó, akkor azt gondoljuk, hogy ez tök jó. Viszont hogyha a háromból egy, vagy két ember azt mondja, hogy hát, nem biztos, akkor azon elgondolkodunk. Tehát ez egy nehéz folyamat. Nálunk ilyen demokratikus...

A Back II Black zenéje számomra mindig a bulizásról szólt. Tudsz-e nekünk valamit arról mondani, hogy mikor találkozhat veletek a közönség?

Ha minden igaz, akkor most ugye a mai világban nagyon nehéz erre válaszolni, mert gyakorlatilag egy-két héten belül változnak itt a dolgok. Ami már biztos szeptember végén vettük fel a raktárkoncertünket, azt majd megláthatjátok. Valós koncertekről szinte lehetetlen nyilatkozni, időpontokról beszélni. Némi túlzással azt sem tudjuk biztosan mi várható a következő 24 órában. 

Ha egy picit, hogyha előretekintünk, jövő évben lesz a zenekar 25 esztendős. 

 Természetesen ezen folyamatosan agyaltunk. A helyzet az, hogy ez az év, ez teljesen átírt mindent.  Úgyhogy nagyon óvatosak vagyunk. Egy biztos, valami durranás lesz.